Lugosi neve megemlitve...

Posted by Satanizmo | Posted in | Posted on 16:31


Korunk 2008 Február.

Egy konfliktus története


Máté Erzsébet


A román filmgyártás számtalan sikeres fiatal, pályakezdő rendezője szorult háttérbe a nagy díjakat felmutatni képtelen „nagy öregekkel” szemben. A pályázati rendszer alkalmatlanságáról, a névtelenül leadott szinopszisokról folyó viták generációs konfliktussá fejlődtek, a filmes világba tömegesen betörő fiatalok felborították a kényelmes status quót.

Az Országos Filmközpont (CNC) 2007-es pályázatának eredményei ezt a többéves vitát zárták le, remélhetőleg immár végérvényesen. A nagyjátékfilmes kategóriában a tavalyi győztes Sergiu Nicolaescuval szemben a fiatal filmes Nae Caranfil érte el a legnagyobb pontszámot, míg Nicolaescut első ízben alacsony értékeléssel utasította vissza a CNC bizottsága. Nae Caranfil a nagyfilmes kategóriában Alice în ţara tovarăşilor (Alice az elvtársak országában) című forgatókönyvével 8,73-as eredményt ért el, míg Nicolaescu filmjének forgatókönyvét, a Pókert mindössze 3,73-ra értékelte a zsűri. A kommunizmus továbbra is kiaknázatlan inspirációs forrást jelent a rendezőknek. A győztes forgatókönyv alaptörténete ugyan nem új – a Román Nemzeti Bank 1959-es kirablása –, Alexandru Solomon 2004-es dokumentumfilmje, a Marele jaf comunist (A nagy kommunista bankrablás) nagy sikerrel dolgozta fel ugyanazt a témát.
Nae Caranfil mellett többek közt Stere Gulea és Lucian Dan Teodorovici közös produkcióját, a Sunt o babă comunistă! (Egy kommunista banya vagyok!) című regényadaptációt, valamint Dan Piţa Ceva bun de la viaţăcímű filmtervét díjazta az Országos Filmközpont bizottsága. Az év ünnepeltje, az Arany Pálma díjas Cristian Mungiu rendező forgatókönyvírói minőségben két tervért 1,1 milliót kapott: a kezdőfilmes kategóriában Ioana Uricariuval közösen a Perifericért és a Baia Mare–Constanţa şi retur forgatókönyvéért. A CNC 2007-ben összesen hét forgatókönyvet szemelt ki, a rendelkezésre álló tizenöt milliós összegből nyolcmilliót a nagyfilmekre, egymilliót a rövidfilmekre, míg 2,25 milliót animációra és dokumentumfilmekre fordított. Jelentős összeget különítettek el a kezdőfilmesek részére (3,6 millió), ezzel is növelve a fiatal filmesek lehetőségeit. Forgatókönyv-fejlesztésre százötvenezer lejt állapítottak meg.

A konfliktus kezdete
Az Országos Filmközpont rendszere 2007 előtt nem a rugalmasságáról volt híres. A bizottság sokszor nélkülözte a filmkritikusokat, a szinopszisokat név nélkül, titkosítva adták le, aminek egyetlen „előnye” az volt, hogy a zsűri nem vette figyelembe a pályázó korábbi tevékenységét. Vagy mégis, hiszen Sergiu Nicolaescu „anonim” forgatókönyvét, a Moldovan felügyelőről szóló sorozat folytatását vagy éppen Cristi Puiu stílusát egy szakembernek gyerekjáték felismerni. Akadály, hogy a CNC a művelődésügyi minisztérium fennhatósága alá tartozik, és ezen az állapoton a 2006-os filmtörvény semmit sem változtatott. Így a politika a mai napig beleszólhat a pénzosztásba.
A fiatal filmeseknek a CNC-vel való összetűzése 2003-ban vált nyilvánossá. Nyílt levélben bírálták a filmközpont pályázati rendszerét, azokat a szempontokat, amelyek szerint kiválasztották a támogatásra érdemes filmeket. Az aláírók – Sinisa Dragin, Lucian Georgescu, Tudor Giurgiu, Hanno Hofer, Florin Iepan, Radu Muntean, Cristian Mungiu, Cristi Puiu, Alexandru Solomon, Andreea Păduraru, Alex Sterian, Valentin Hotea, Tudor Lucaciu és Mihai Tănase – főleg azt kifogásolták, hogy a nyertes filmekről olyan személyek döntenek, akik maguk is érintettek a versenyben. A filmközpont kilenc tagú konzultatív testületéből négyen is versenyeztek, de még 2001-ben is nyolcan pályáztak közülük saját tervekkel. A levélírók joggal rótták fel a bizottságnak, hogy a testület elnökének, Sergiu Nicolaescunak két projektje is nyertesen került ki a versenyből 2003-ban, míg a korábban közönségsikernek örvendő alkotások gyártóit a filmközpont nem támogatta.
A nyílt levél hatástalansága kitűnt a 2004-es pályázati eredményekből. Amikor a filmközpont vezetősége a művelődésügyi minisztérium beleegyezésével úgy döntött, hogy versenykiírás nélkül további tíz filmet támogat, végleg elszabadul a pokol. A Filmkészítők Szövetsége (Asociaţia Cineaştilor) nyílt levélben tiltakozik, hiszen azon túl, hogy a nyertesek listáját Sergiu Nicolaescu vezeti, a támogatott szinopszisok írói között olyan személyek szerepeltek, mint Dinu Săraru1 vagy a pártvezér Corneliu Vadim Tudor. Az akkori művelődésügyi miniszter, Răzvan Teodorescu a CNC bírálóbizottságára hárította a felelősséget.
A CNC igazgatója, Decebal Mitulescu a bizottság döntését azzal igazolta, hogy megfelelő pénzösszeg állt a filmközpont rendelkezésére, amiből bőven jutott a 2004-ben kiválasztott tíz film támogatására is. 
A 2004-es kormányváltás sem hozott változást, bár a Teodorescut felváltó Mona Muscă művelődésügyi miniszter ígéretet tett a döntés felülvizsgálatára, konkrét lépések mégsem történtek. Gyakorlatilag azt érte el, hogy a fiatal filmesek visszavonták panaszaikat. A minisztérium hivatalos álláspontját Ioan Onisei államtitkár fogalmazta meg: a 2004-ben kiírt pályázat eredményeit nem semmisítik meg.
Úgy tűnt, a CNC által szervezett versenyeken a fiatal filmesek behozhatatlan hátránnyal indultak a „nagynevű” öregekkel szemben. A CNC 2004-es pályázatának győztesei – köztük Sergiu Nicolaescu, Andrei Blaier, Dan Piţa, Ioan Carmazan vagy Geo Saizescu – mindnyájan egy régi generáció tagjai voltak.

Tűzszünet
2005 az átmeneti tűzszünet éve volt. Nyolc évre visszamenőleg számítva 2005-ben érkezett a legkevesebb fellebbezés az Országos Filmközponthoz. Valószínűleg az is sokat nyomott a latban, hogy új összetételű bizottság került a döntéshozó testület élére, úgymint Irina Petrescu színésznő, Cristina Crociovescu és Andrei Gorzo filmkritikusok, Ştefan Agopian író és Oana Stoenescu forgalmazó.
Két új szekciót vezettek be: az első a fikciós kis- és nagyfilmes kategória, a második a dokumentum- és az animációs filmek kategóriája volt. Ugyanekkor a korábbi, kamatmentes visszatérítendő támogatás mellett bevezették a vissza nem térítendő pénzjuttatást is.
A két nyertes, a fiatalabb generációhoz tartozó Nae Caranfil és Cristian Mungiu egy-egy millió erős lejt kapott, de a nagyfilmes kategóriában mellettük Cristi Puiu, Mircea Daneliuc, Radu Muntean, Alexandru Solomon, Thomas Ciulei, Corneliu Porumboiu, Radu Gabrea, Radu Jude és Răzvan Rădulescu terve is pozitív elbírálásban részesült.
Aránylag kevesen fellebbeztek. Az egyikük Florin Iepan volt, akinek a Lugosi Béláról De la Isus la Lenin, dar pentru eternitate Dracula: Bela Lugosi (Jézustól Leninig, de mindörökké Drakula: Lugosi Béla) munkacímű dokumentumfilmtervét elutasította a bizottság. Iepan szerint valószínűleg a forgatókönyv magyar vonatkozása miatt nem tetszett a testületnek.2

A folytatás
Sarkítottan kijelenthetjük, hogy a romániai filmes szakma nem csak generációs konfliktussal küzd(ött), a fő problémát a CNC pályázati rendszerének alkalmatlansága, átláthatatlansága képezte. Nem az a kérdés lényege, hogy ki kapott támogatást, hanem hogy azon fiatal filmesek, akik már egyfajta nemzetközi ismertségre tettek szert, miért nem.
2006-ban igazgatóváltás történt a filmközpontnál, a tömegkommunikációs és politikatudományi végzettségű Eugen Şerbănescu mondhatni kívülállóként került a szervezet élére. Şerbănescu megpróbálta kezelni a generációs vitát, esélyegyenlőséget teremteni a fiatal rendezőknek a befutott öregekkel szemben. Ezt úgy képzelte el, hogy a büdzsé egy bizonyos részét elkülönítették a kezdő filmesek részére.
A CNC 2006-os pályázati döntése azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A győztes – ki más, mint  Sergiu Nicolaescu – 1,8 millió lej támogatást nyert a Moldovan felügyelős sorozat folytatásáért. A fiatal generáció újból háttérbe szorult. Cristi Puiu két tervét dobta vissza a testület annak ellenére, hogy 2004-ben Egy kartus Kent és egy csomag kávé című rövidfilmjével Arany Medvét nyert, Lăzărescu úr halála című filmje pedig 2005-ben Cannes-ban az Un Certain Regard kategória győztese volt, ezért tevékenységét 2006-ban a tengerentúli sajtó Martin Scorsese és Pedro Almodóvar mellett emlegette. Az eredmények láttán Cristi Puiu megtagadta egy korábbi CNC által kiutalt pénzösszeg felvételét,3 és kijelentette, hogy amíg nem változtatnak a pályázati rendszeren, nem hajlandó több, a CNC által kiírt pályázaton részt venni.4
Cristi Puiu példáját Thomas Ciulei rendező is követte, aki a CNC testületét középszerűséggel és megvesztegethetőséggel vádolta. A számtalan nemzetközi díjat besöpört rendező új forgatókönyvét (The Show Must Go On) a bizottság 5,33 pontra értékelte. De ugyanezzel a problémával szembesült a dokumentumfilmes kategóriában Radu Jude rendező is: a Lampa cu căciula nemzetközi sikere ellenére (tucatnyi díjat nyert különböző rangos külföldi fesztiválokon) továbbra sem nyerte el a CNC-bizottság kegyeit.
A fiatal rendezők tiltakozását erősítette annak a tizenöt kritikusnak a levele, akik – élükön Alex Leo Şerbannal és Valerian Savával – Eugen Şerbănescu és Cornelia Paloş menesztését kérték. A kritikusok a CNC-szabályzat megváltoztatását követelték. A miniszternek címzett levélben többek közt azt rótták fel, hogy a Filmkészítők Egyesülete részéről nem vettek be zsűritagot.
A 2006-os pályázati eredmények tehát újabb tiltakozási hullámot váltottak ki. A fiatal filmesek nyílt levélben5 támadták az Országos Filmközpont támogatáspolitikáját, többek közt Eugen Şerbănescu igazgató menesztését kérték. A 2007 januárjában keltezett levelet Adrian Iorgulescu művelődésügyi miniszternek címezték.6
Az aláírók nyíltan támadták a 2006-os CNC-pályázat nyertesét, Sergiu Nicolaescut, aki azon túl, hogy Moldovan felügyelő újabb történetével a legnagyobb pénzösszeghez jutott, a dokumentumfilmes és animációs kategóriában is első helyen végzett.
A levélben felrótták a bizottságnak, hogy kihagyták a listáról Cristi Puiut és Radu Jude rendezőt, visszadobták Liviu Marghidan operatőr és Tudor Voican közös forgatókönyvét, Cristian Nemescu filmtervét, valamint Dumitru Budrala és Ileana Stănculescu dokumentumfilm-projektjét is. A filmkritikusok kérték, hogy vizsgálják felül a 2006-os pályázat menetét és Eugen Şerbănescu igazgató kinevezésének körülményeit, ugyanakkor töröljék el a forgatókönyvek titkosításának szabályát. A levélírók kifogásolták, hogy az elbíráláskor a zsűri nem vette figyelembe a pályázó korábbi tevékenységét, a névtelenség álcája mögé bújva olyan filmeseket támogattak, akik korábban bebizonyították alkalmatlanságukat. Név szerint három rendezőt, Sergiu Nicolaescut, Adrian Popovici-ot,7 Marius Barnát8 támadták. „Az a tény, hogy maximálisan támogatják Nicolaescu filmjét, a bizottság profizmusát vonja kétségbe” – áll a levélben, amelynek aláírói a CNC által szervezett pályázatok fontosságát hangsúlyozták, hiszen azon túl, hogy jelentős részét biztosíthatják a gyártási költségnek, garanciát jelentenek más, külföldi vagy belföldi pályázatoknál is. A levélírók az Országos Filmközpont támogatáspolitikájának, pályázati rendszerének átláthatóságát, európai normarendszerhez alkalmazkodó kultúrpolitikát követeltek. Ismét kétségbe vonták a zsűri összetételét is, a szakmában bizonyított, tárgyilagos és hozzáértő jelölteket kértek.
A művelődésügyi minisztériumból érkező válaszlevél védelmébe vette Eugen Şerbănescu igazgatót. Cáfolta a kinevezés törvénytelenségét, ahogyan azt is tagadta, hogy a pályázati rendszer szabályzatán időközben módosítottak volna. A filmközpont a 2005-ben a filmes szervezetekkel és egyesületekkel egyeztetett és közösen elfogadott rendszert követte.
Cristi Puiu vádjaira a CNC tizennyolc pontos levélben válaszolt, amelyben leszögezte, hogy az intézmény pályázati szabályzatában nincs olyan kitétel, amely szerint figyelembe kellene venni a jelölt korábbi tevékenységét, tehát a testület mindvégig szabályosan járt el. Mintegy fricskaképpen jegyezték meg a végén, hogy egy fellebbezés az elbírálási szempontokat nem, csak az eljárás módját vonhatja kétségbe.
A filmközpont testületét Eugen Şerbănescu igyekezett megvédeni:9 a zsűri összetételét nem a filmközpont határozza meg, hanem hosszas konzultációk során a minisztérium nevezi ki a tagokat. Az igazgató határozottan elutasította azt a felvetést, hogy vegyék figyelembe a pályázó korábbi munkáját, és ragaszkodott ahhoz, hogy csak az adott forgatókönyvre összpontosítsanak. Az igazgató Cristi Puiu elutasítását azzal magyarázta, hogy két és féloldalas forgatókönyvterve alapján nem lehet felmérni a pályázó képességét Ennek mondott ellent a Valerian Sava – és a többi tizennégy kritikus – által jegyzett levél, amely Cristi Puiu forgatókönyvét határozottan jónak, eredetinek tartotta.

A megoldás
A vita egyre hangosabbá és élesebbé fajult. A tarthatatlan állapotnak végül a művelődésügyi minisztérium vetett véget. A minisztériumi határozatot a fiatal generáció győzelmének könyvelték el. Ez módosította a pályázati rendszert, a korábbi eljárással szemben a zsűri összetételét nyilvánosságra hozták, ugyanakkor előírták a filmkritikusok felvételét. Az új rendszer már figyelembe veszi a rendezők esetében az utolsó két alkotást, eltörölték a hetes támogatási küszöböt, ugyanakkor megnövelték a CNC által elismert és pontozott fesztiválok számát.
A 2007 novemberében meghozott pályázati eredmény eleget tett az elvárásoknak. Az értékelés az új szempontok szerint történt, a győztesek – Nae Caranfil, Radu Jude, Cornel Mihalache10 – mindannyian egy új filmes szemlélet megteremtői. Összesen nyolcmillió lejt osztottak szét, amiből közel kétmilliót Nae Caranfil Alice în ţara tovarăşilor (Alice az elvtársak országában) című forgatókönyve kapott. 
A nagy vesztes Ioan Carmazan és Mircea Daneliuc mellett kétségtelenül Sergiu Nicolaescu. Ioan Carmazan négy projektjét utasították vissza, Mircea Daneliuc színész-rendezőnek (1970 óta tizennyolc filmet rendezett) mindössze 41,54 pontot sikerült összegyűjtenie. A 2007-es év leglátványosabb bukása azonban Sergiu Nicolaescu filmterve: a Pókert (Adrian Lustig forgatókönyvét) mindössze 3,73-ra értékelte a bizottság (40,29 pont a 100-ból). A rendező, aki az elmúlt években sorozatban nyerte meg a CNC-pályázatok java részét, nem fellebbezett.
A vitatott CNC-pályázatok örök győztese, Sergiu Nicolaescu ötvenéves tevékenysége alatt nem szerzett nemzetközi díjat. Igaz, számtalan filmet tudhat maga mögött (harminchárom film stáblistáján színészként, ötvenegyen rendezőként szerepel). A kommunista cenzúra körülményeihez kiválóan alkalmazkodó színész történelmi filmekkel alapozta meg sikerét: a Dacii, a Mihai Viteazul és az Ultima noapte de dragoste mellett igazi sikert a Moldovan felügyelő alakja hozta meg számára.
A filmközpont 2007-es döntését Sergiu Nicolaescu ugyan hivatalosan nem támadta meg, de sajtónyilatkozatában szubjektivitással vádolta meg a CNC testületét. 

Néhány adat
A filmközpont egyre több film elkészítéséhez járult hozzá. 1998-ban még csak három filmnek jutott támogatás, 2007-ben már negyvenegy alkotás kapott összesen huszonnyolc millió lejt. 2000 ínséges év volt a romániai filmkészítők számára: ez volt az egyetlen év, amikor egyetlen bani sem jutott pályázat kiírására. 2001-ben és 2002-ben már hat-hat filmet, 2003-ban négyet, 2004-ben pedig nyolc filmet finanszíroztak. 2005-ben már nyolc nagyjátékfilmet és hat rövidfilmet támogattak. A 2008-ra kiírt keret huszonöt millió lej. Az intézmény első idei döntését várhatóan január 10-én hozza meg.

JEGYZETEK
1. Író, publicista, dramaturg, a kommunista rendszerben fontos pozíciót töltött be, irodalmi tevékenységét markánsan meghatározta a kommunizmus. Az 1989-es fordulat után Ion Iliescu felkarolta, de 2004-ben a jobboldali győzelem után lemondott a Nemzeti Színház igazgatói posztjáról.
2. A filmet a 2007-es nagyszebeni ASTRA filmfesztiválon mutatták be, a végleges címe: Bela Lugosi, the Fallen Vampire.
3. Hrana pentru peşti mici (Kishalak eledele) című forgatókönyvért kapta 2005-ben.
4. A konfliktus Cristi Puiu és Sergiu Nicolaescu között radikális formát öltött. Miután Cristi Puiu 2007  januárjában tartott sajtótájékoztatóján Sergiu Nicolaescut hozzá nem értéssel vádolta, Nicolaescu a Gardianulnak nyilatkozva kijelentette, hogy nem ismeri Cristi Puiu rendezőt. „[Puiunak] készítenie kell még pár filmet ahhoz, hogy kitáthassa a száját.”  www.gardianul.ro/arhiva/2007.01.10.
5. A levél szövege a http://www.petitiononline.com/prcnc/petition.html oldalon.
6. Uo.
7. Adrian Popovici rendező Povestea unui secol (Egy évszázad története) című munkájával lett híres. A romániai körülmények között hatalmas (hárommillió eurós) költségvetésű film forgatókönyvét a Varsói Filmfesztiválon mutatták be 2006-ban. A film az Országos Filmközponttól 6,5 millió lej támogatást kapott. A történet a második világháború  idején játszódik, főszereplője Marcel Iureş és Maia Morgenstern.
8. Marius Barna rendező Stelian Tănase forgatókönyve alapján készített filmje, a Despre morţi numai de bine (Halottakról jót vagy semmit) hatalmas bukás volt. 2003-ban CNC-támogatást kapott, nyolcmilliárd régi lejt, 2005-ben mutatták be. Stelian Tănase elégedetlen volt az eredménnyel, mi több, illegális felhasználással vádolta a rendezőt. Tănase a társrendezőt, Claudiu Romilăt be is perelte a forgatókönyv jogtalan használatáért.
9. A Mediafaxnak adott interjúban. 2007. 01.28, www.videofil.ro
10. Vér és bársony című 1989-es dokumentumfilmje nagy port kavart.  2006-ban egy köztelevíziós talk-show során manipulációval vádolták. Legvehemensebb támadója Sergiu Nicolaescu volt (http://stiri3.rol.ro/stiri/2006/01/cornel_mihalache_8220nimeni_nu_mi-a_spus_ca_am_mintit8221.htm).

IRODALOM
http://agenda.liternet.ro/articol/3681/Iulia-Blaga/Scandalul-din-cinematografie—-Centrul-National-al-Cinematografiei-se-intoarce.html
http://www.gardianul.ro/2007/03/31/media_cultura-c20/acuzatii_de_coruptie_la_centrul_national_al_cinematografelor
www.cinematex.ro
www.petitiononline.com/prcnc/petition.html
www.mediafax.ro
www.pre-mediasupport.ro
www.cncinema.ro
www.cotidianul.ro
Borbély Tamás: Generációs konfliktusok a szűk költségvetésű Országos Filmközpontnál. Filmtett, 2007. január
Gáspárik Attila: Filmörvény. Filmtett, 2007. január
Jakab-Benke Nándor: Quo vadis, román film? Beszélgetés Florin Mihăilescu operatőrrel, egyetemi tanárral. Filmtett, 2007. január



eredeti: http://epa.oszk.hu/00400/00458/00134/matee.html

Egy hősszerelmes vérgróf: Lugosi Béla

Posted by Satanizmo | Posted in , , , | Posted on 15:53

Egy hősszerelmes vérgróf: Lugosi Béla

130 éve született az egyik leghíresebb magyar

lugosi_belaAz egyetlen magyar, akinek csillaga van a Hollywoodi Hírességek sétányán, az elbűvölő, vonzó, színtiszta gonoszság, Drakula gróf prototípusa.
Aki több szerelmeslevelet kapott női rajongóitól, mint Clark Gable; az első világháború után kitüntetett hadnagy, az idős éveiben morfiumfüggőségével küzdő, B-filmekben játszó, mindig újrakezdő karizmatikus öregúr, a fiatal vándorszínész, a Nemzeti Színház hősszerelmese, aki első angol nyelvű szerepét úgy játszotta el a Broadway-n, hogy nem tudott angolul, de szótagról szótagra megtanulta szövegét; aki tizenkét évesen szigorú apjával dacolva abbahagyta az iskolát és elszökött otthonról, hogy bányamunkásként elkezdje egy rejtélyes magányos farkas történetét.

„Lugosi Béla délceg jelenség, a frakk úgy áll karcsú termetén, mintha ráöntötték volna, s láttára a nézőtér hangosan felsóhajt, de vajon ki hiszi el ennek az egyébként kellemes embernek, hogy civilben genfi egyetemi tanár? Nem, ő mindvégig csak igen csinos, magyar hősszerelmes.” – írja róla Kosztolányi (Pesti Napló, 1918. május 4.). „Soha nem látott gonosz szemek, soha nem látott elsöprő erő, soha nem látott fekete mágia, Béla Drakula Lugosi, a Fehér Zombi mestere!” – hangzik el a White Zombie című film trailerében.

A Fehér Zombi mestere Blaskó Béla Ferenc Dezső néven születik Lugoson, 1882. október 20-án. Miután tizenkét évesen elhagyja a szülői házat, eleinte alkalmi munkákból tartja fenn magát, többek közt bányában dolgozik, hogy aztán Temesváron, feltett szándéka szerint belefoghasson a színészkedésbe. Harminc éves, amikor szerződteti a budapesti Nemzeti, ekkor már maga mögött tud színésziskolát, vándorszínészetet, a Szegedi Nemzeti, a Magyar, a Királyi, a Palota Színházat és különböző szerepeket, a Trilby Geckójától Az ember tragédiájának Ádámjáig. A Nemzetiben inkább mellékszerepeket kap; mire kirobban a világháború, megunja, és, noha mint az állami színház tagja, mentesítve van a besorozás alól, önként jelentkezik katonának.

„Hat hónapig verekedett északon és délen. Az elegáns szalonszínészből szakállas, bajuszos marcona katona lett, aki legfeljebb gépfegyverek kattogásában álmodozhatott a tapsról. A hatodik hónapban aztán egy ilyen tapshoz hasonló gépfegyver kattogásához túl közel jutott és súlyos sebével került fel egyik fővárosi kórházba. Néhány heti ápolás után azonban újra talpra állt s most a változatosság kedvéért a szerb és orosz front után az olasz fronton ’dolgozott’, sok hónapon át. Végül is az idegei mondták fel a szolgálatot és súlyos betegen került kórházba. Most pedig tartósan szabadságolták.” (Színházi Élet, 1916/14. sz. 11–12. oldal.) Hazatérte után kitüntetik, aktív szerepet vállal a színész-szakszervezetben, majd a Tanácsköztársaság bukása után nyílt politikai állásfoglalása miatt menekülnie kell. Előbb Bécsben, majd Berlinben időzik, vállal el különböző filmszerepeket, végül hajómunkásként kijut az USA-ba.

lugosi_bela
A vámpír civilben...

New Yorkban magyar emigránsokkal színházat alapít, ő az első, aki bemutatja Az ember tragédiáját Amerikában, ezúttal Lucifer szerepét osztva magára. 1922-ben játszik az első Broadway-darabjában, és mivel nem tud angolul, szótagról szótagra tanulja meg szerepét. A Broadway hozza meg számára a sikert, amikor felkérik az 1927-es Drakula című darab címszerepére. A produkció több, mint ötszáz előadást megér és két évig turnéznak vele. Így kerül Hollywoodba, ahol különböző filmszerepekre kérik fel, majd 1931-ben örökre bekerül a filmtörténetbe a Universal Studios Drakulájának főszerepében.

lugosi_bela
...és híres jelmezében.

Lugosi Drakulája lesz hírneve, áldása és átka egyben. Egy új világ normatív szörnyetege ez. A gonosz meghatározó arca. Ikonikus figura, akit azóta is majmolnak különböző animációk és filmek hosszú sorában. Tört angolsága, hanghordozása, mozdulatai, démoni sármja örökre belevésődnek a nézők emlékezetébe. Nem utolsósorban korabeli női nézőkébe, akik elhalmozzák rajongói levelekkel. Cserébe végleg megpecsételődik hősszerelmesünk sorsa. Hátralévő éveiben siker és bukás között ingadozik, újra és újra visszatérni kényszerül stigmájához, Bram Stoker erdélyi vérgrófjához, sokszor paródiákban testesítve meg azt. Mégis, kimeríthetetlen ambícióval és lendülettel kap erőre minden bukás után, élete végéig dolgozik. Fia, Bela Lugosi Jr. mondja róla egy dokumentumfilmben, hogy a legalantasabb szerepekbe is mindent beleadott.

Életének utolsó évtizedében háborús sebesülései újra jelentkeznek, fájdalmaira gyógyszereket írnak fel, végül ennek következtében súlyos morfiumfüggő lesz, amire negyedik és leghosszabb házassága is rámegy. Ekkor már B-kategóriás filmekben játszik többnyire, az azóta kultuszfimekké nőtt első nagyjátékfilmjeit rendező Edward D. Wood Jr., akit minden idők legrosszabb rendezőjeként szoktak emlegetni, egy elszegényedett, megtört Lugosi Bélát karol fel. Többek közt az ő kapcsolatukat örökíti meg a Tim Burton rendezte 1994-es Ed Woodcímű film, amelyben Lugosit Martin Landau játssza. Az említett dokumentumfilmben Landau arról beszél, hogy a szerep és az érte kapott Oscar-díj egyfajta hommage a részéről Lugosinak, akit zseniális színésznek tart, és akiről tudja, mindig arra vágyott, hogy eljátszhasson egy komolyabb, tehetségéhez passzoló szerepet. 1955-ben kórházba kerül és felépül morfiumfüggőségéből. Mikor kiengedik, egy interjúbanazt nyilatkozza, hogy készen áll új erővel folytatni a munkát. Ám 1956. augusztus 16-án szívinfarktusban hal meg, los angeles-i otthonában. A kaliforniai Culver City-ben temetik el, legendás Drakula-jelmezében. Halála után néhány évvel kultusza újult erővel tör felszínre, pólók, jelmezek, rajongói klubok, videók milliói biztosítják elevenségét mindmáig.
lugosibela
Lugosi Béla szülőháza Lugoson.

Fia meséli róla, hogy apja önművelő ember volt. Mivel hamar abbahagyta az iskolát, sokszor érezte magát kellemetlenül műveltebb társaságban, ezért úgy döntött, elolvas mindent, a tudományoktól a politikáig, a vallástól a zenéig. „És olvasott is egész életében egészen a haláláig.″ Bela Lugosi Jr. egy olyan apára emlékszik, aki csaknem mindennel kapcsolatban fel tudta világosítani, aki szerette a társaságot, a finom ételeket, a jó borokat, imádta a cigányzenét, szórakoztató vendéglátó volt, és szeretett magyar barátaival aktuális hazai politikai kérdésekről diskurálni. Ha valahol megjelent, minden szem rászegeződött.
lugosibela3
Emléktábla a szülőház falán. 
Egy 1951-es interjúból: „Azt hiszem, inkább olyan magányos farkas vagyok. Nem azt mondom, hogy nem szeretem az embereket egyáltalán, de az igazat megvallva, akkor szeretem, ha bele tudok nézni mélyen a szívükbe és az elméjükbe.″ Égető szemeivel, hogy futkosson a hátukon a hideg. Ő volt Lugosi Béla, a sármos szörnyeteg, a karizmatikus hősszerelmes, a hollywoodi magyar, aki élete végéig makacs erővel dolgozott.
Horváth Benjámin

LUGOSI IN HOLLYWOOD: A HUNGARIAN ACTOR'S RISE AND FALL AS A MOVIE STAR

Posted by Satanizmo | Posted in , , , | Posted on 15:47


LUGOSI IN HOLLYWOOD: A HUNGARIAN ACTOR'S RISE AND FALL AS A MOVIE STAR
KEVIN E. KELLY
Gallipolis Daily Tribune, Gallipolis, Ohio, U.S.A.

Béla Lugosi, the actor most identified with the role of Count Dracula, the Transylvanian vampire immortalized in Bram Stoker's novel Dracula and in countless stage and screen adaptations, fled Hungary in 1919 to escape almost certain punishment and perhaps death for his brief and somewhat naïve involvement with the socialist movement that swept the country immediately after World War I. He left Europe two years later to seek the promise of a stage career and wealth offered in the United States.
Fame and fortune he did find in the late 1920s with his portrayal of Dracula in the Broadway production of the popular Hamilton Deane-John L. Balderston version of the Stoker novel, and his star rose even further when he starred in the 1931 Hollywood film drawn from the novel and the play. Unfortunately, it would be the pinnacle of his professional career, and his stardom in the American film capital, would be brief. Years of roles in atrocious films and the ever-present shadow of Dracula would follow, culminating in near-unemploya- bility in the years preceding his death in 1956.
While a number of Lugosi's countrymen, such as Paul Lukas and Victor Varconi, also emigrated to Hollywood and at first received starring roles as suave Continental types, they were eventually committed to character roles for the rest of their careers. Lugosi, however found to his everlasting regret that Dracula put him in a particular niche - as a star of horror films, with the resultant typecasting barring him from the varied roles that Lukas, for example, would enjoy as a supporting player for several decades. By the time Lugosi got around to making one of those classically bad movies he was bound to do, Voodoo Man (1944), his screen persona had been irrevocably set. At the end of the film, the screenwriter-hero of the story comes up with a novel suggestion as the lead for the script he's written. "Why don't you get that horror star... uh, Béla Lugosi? It's right up his alley."
In spite of this, Lugosi has endured in filmgoers' minds much longer than his more successful contemporaries. 

Read the full article: http://epa.oszk.hu/01400/01462/00018/pdf/115-135.pdf

Researching Bela Lugosi

Posted by Satanizmo | Posted in , , , , , | Posted on 15:34

Researching Bela Lugosi

For twenty years - first as a student, then as a professor in the United States, and now as a lecturer at the Queen's University in Belfast - I have been researching Hungarian actor Bela Lugosi. Every old, yellowing clipping, every interview with anyone who knew him, every film he made... an attempt to find out all that can be found out about the man who became a cultural icon in the United States for creating the role of Dracula on the stage and in Hollywood films, and in so doing helping to create the US horror movie.
Lugosi remains famous in the United States in 2006, a year which is the fiftieth anniversary of his 1956 death and the seventy-fifth anniversary of his film DRACULA (1931). In recent years, actor Martin Landau won an Academy Award for portraying Lugosi in Tim Burton's film ED WOOD (1994); a few years later, the US Post Office honoured Lugosi by putting him on a postage stamp. In 1999, famous avant-garde composer Philip Glass wrote a new music score for Lugosi's film DRACULA. All of this is in addition to regular reissues of his films on DVD and reappraisals of his work in horror film magazines and academic film manuscripts.
Along with numerous articles in film magazines and various lectures, my research initially culminated in a book entitled LUGOSI (McFarland, 1997) that attempted to index all of his films, stage plays, radio and television appearances, and other aspects of his life and career. Marriages, divorces, lawsuits, agents: everything I could find to catalogue, I did.
Right after the book, I then wrote and directed a documentary film entitled LUGOSI: HOLLYWOOD'S DRACULA. It was a combination of carefully chosen clips from his movies and filmed interviews with many of his friends and co-workers. These ranged from his son and last wife to such legendary Hollywood directors as Robert Wise and Joseph H. Lewis. The film made its official premiere at the Hollywood Film Festival in 1999, and has since been released on DVD.
And then even more Lugosi. In 2002, my second book about him appeared in print. Rather than a biography of a man, though, the second book was a biography of one of his most famous films, WHITE ZOMBIE (1932). The movie was the first zombie film in Hollywood history, and it became the most successful US independent film of the 1930s. It lingered in US culture because of regular reissues and television broadcasts, as well as a 1990s rock band that took their name from the film's title. My book on the subject was released as WHITE ZOMBIE: ANATOMY OF A HORROR FILM (2002).
The books and the film were both well-received, and I then switched my attentions to other research projects. These included the books HORROR AT THE DRIVE-IN: ESSAYS IN POPULAR AMERICANA (McFarland, 2003) and DOCUFICTIONS (McFarland, 2005), as well as the films BANNED IN OKLAHOMA (2004), WIT'S END (2005), and SEAWOOD (2006). 
But though I moved onto other topics, my interest in Lugosi never wavered. He was such an enigmatic performer who commanded the screen in a way that few actors in Hollywood have ever managed to do. He has been appropriately called "Hollywood's Dark Prince" and the "Master of Horror," and I have always enjoyed seeing his films in repeat viewings. 
And so I was particularly excited when another author released a new biography of him in 2003 entitled THE IMMORTAL COUNT. As a researcher and an academic, there is always an excitement when another scholar adds to the body of knowledge. But in this case, the book was a mere repetition of material previously-published elsewhere. 
It was my immense disappointment in that book that actually led me to my current project, a new book entitled FINAL CURTAIN: THE LAST YEARS OF BELA 'DRACULA' LUGOSI, which will be published in the United States in 2007 by McFarland and Company. Though the other author really hadn't added anything new to the body of knowledge, it occurred to me that there were still a great deal of areas of Lugosi's life and career that had not been pursued. And so I became energized to do just that and incorporate the material into a final book.
The focus on Lugosi's last years in the 1950s comes from several factors. They were a fairly tragic period for him, as he was receiving few roles and was in financial trouble. He was in his late sixties and early seventies and in ill-health. He went through a divorce and then remarried into an unhappy relationship. And he was addicted to prescribed medicines for pains in his legs and back, which led to a public announcement of his desire for drug rehabilitation. Unhappy years, but fascinating and important nonetheless.
From a research standpoint, the focus on his last years emerged partially out of the impulse to conduct oral histories with all of the still-living persons who knew him or worked with him. They are increasingly few in number, and capturing their memories before they are all gone is important. After all, those who knew him in eras before the 1950s are nearly all deceased.
Exploring the remains of his US career and the focus on his last years has taken me from New York to California and so many US states in between: Massachusetts, New Jersey, Connecticut, Ohio, Arizona, and so many others. It has meant working with archives of all kinds, ranging from film and television to US politics. Lugosi had been quite politically active at times, and I've recently obtained even his FBI file.
But the curious factor about spending a great deal of time with these people who knew him in his final years suggested a particular direction for the research. Along with the focus on the day-to-day activities of his last years, I began to understand the need to re-examine his earlier years because they consumed so much of his time towards the end of his life. He was constantly remembering the earlier times, the better periods of his life and career. 
Lugosi came to America in the early 1920s, but had never forgotten his Hungarian roots in the town of Lugos. He regularly spent time with fellow Hungarian immigrants, and many of his closest friends in the US were of Hungarian descent. He also worked for various Hungarian-American causes, particularly during World War II. Even his final apartment in Hollywood was situated in an area that was populated largely by Hungarian-Americans.
And so curiously my book's focus on Lugosi's last years has led me to research the earliest days of his life and career. Two years ago, a colleague and I visited his hometown Lugos (now Lugoj) to conduct research. And at present I'm embarking on a journey to Budapest to examine materials related to the six years he spent at the National Theatre (1913-1919), as well as provincial theatre programs from his pre-1910 work on the stage.
Lugosi spoke always with pride about his work on the stage in Budapest and at the National Theatre. Like so many film actors, he seemed to prefer the theatre. In particular, he valued the variety of roles he portrayed in Budapest that had him cast in large and small parts, as hero and villain, in comedy and drama. After becoming Dracula in the US, he found it difficult to be cast in anything other than sinister roles in horror movies. 
But when it came to mentioning specific roles in specific plays, Lugosi spoke repeatedly of playing the lead in Shakespeare's ROMEO AND JULIET. And yet the records for the National Theatre in Budapest do not show him ever playing that part. Instead, it was one of many roles that he played during 1910-1911 in Szeged, a period before he ever went to work in Budapest. What this means is that in his later years in America he was regularly recalling particular plays and audiences not only from his days in Budapest, but also from Szeged. 
For myself, as a non-Hungarian speaker doing research on Lugosi, this posed a severe challenge. How to learn more about Szeged during the time Lugosi was there? How to determine a full and accurate list of his Szeged theatre credits? And how to understand what critics and audiences thought of his performances? To gain access to such crucial information, information unknown in the US, would be extremely time-consuming and difficult. 
Finding details of the Vasvary Collection at the Somogyi Library online solved everything. An email to Maria Korasz and the entirety of Lugosi's life and career in Szeged began to crystallize as a clear picture. Using the library's and the collection's archive, she kindly sent articles and critical reviews. She also crafted a far more accurate and complete list of his credits in Szeged than has ever been compiled, including details of the occasions on which he became Romeo for Szeged audiences.
For a book on the final years of actor Bela Lugosi, Maria Korasz and the Vasvary Collection have provided crucial information on Lugosi's first important stage triumphs, triumphs he remembered and spoke about decades later and thousands of miles away. This information has not only been invaluable to me and my book, but will be treasured by the thousands of fans and scholars around the US and the globe who are fascinated by Bela Lugosi.
FINAL CURTAIN: THE LAST YEARS OF BELA LUGOSI, which will include a very heartfelt thank you to Somogyi Library and the Vasvary Collection, will be published in Spring 2007. 

Vissza az oldal tetejére
Gary D. RhodesThe Queen's University of Belfast 



Origin: http://epa.oszk.hu/00900/00960/00007/lugosi.html

Vault of Horror

Posted by Satanizmo | Posted in | Posted on 10:13

The Cross of FrankensteinDracula and the Virgins of the UndeadDracula UnbornDracula in LoveThe Dracula TapeAn Old Friend of the Family
The Holmes-Dracula FileThe Second Hammer Horror Film OmnibusThe Hammer Horror Film OmnibusNight of the CrabsDraco the Dragon ManThe Orgy of Bubastis
The Undying MonsterLegend of the WerewolfBook of the WerewolfThe Son of the WerewolfReturn of the WerewolfWerewolf by Moonlight
Frankenstein Meets DraculaBones of FrankensteinTerror of FrankensteinFrankenstein Lives AgainThe Dracula ArchivesBloodstalk

Vault of Horror, a set by NRJP on Flickr.

Citizen Kane [1941]

Posted by Satanizmo | Posted in , , , | Posted on 20:02