Alla Nazimova

Nazimova nem éppen horror vagy sci-fi színész, de most valahogy megragadott a személyisége és életrajza. Néhány fotó is porosodott a gépemen, úgyhogy ideje ezeket megosztanom.

Alla Nazimova 1879 június 4-én láttam meg a napvilágot Yalta-n (Crimea, akkor Oroszország, ma Ukrajna) Eredeti neve Miriam Edez Adelaida Leventon. Szülei orosz zsidók voltak (Yakov Leventon és Sonya Horowitz) akik még kiskorában elváltak, így gyermekkora legjavát bentlakásos iskolákban, gyermek otthonokban és kényszeredett rokonoknál töltötte. 7 éves korától játszott hegedűn. Később csatlakozott az Academy of Acting in Moscow -hoz és a Stanislavsky's Moscow Art Theater-hez. Színpadi nevét saját nevének (Adelaida) és egy orosz novella (Children of the Streets) hősnéjének (Nadezhda Nazimova) összerakásából kapta. Rövid ideig házasságban élt Sergei Golovin-el 1899-ben. 1903-ra színpadi sztár lett belőle és így Londonban, Berlinben turnézott, majd később, 1905-ben New York-ban is. Innen már nem tért haza Oroszországba a társulatával. Az Egyesült Államokban folytattatódott karrierje, több negyszerű darabban is játszhatott, pl. "A Doll's House," "Bella Donna," "War Brides" Herbert Brenon később megvásárolta a "War Brides" jogait és Nazimova számára biztosította a film főszerepét. Az 1916-os néma mozi filmsztárt csinált belőle. 1918-ban a Metro-val kötött szerződést és az elkövetkező három évben 11 filmet készített velük. Ebben az időben Charles Bryant színnművésszel élt együtt. Nazimováról jól ismert tény volt, hogy biszexuális. A híresztelések szerint előszeretettel egyengette fiatal, tehettséges színésznők pályáját, néhányukhoz romantikus szálak is fűzték (Patsy Ruth Miller, Anna May Wong, Eva Le Gallienne, Dolly Wilde, stb.) Első igazi művészi diadalát az 1921-es "Camille" c. film hozta meg (a díszletek Natacha Rambova munkái, a filmben Rudolph Valentino szerepel még, ezzel vette kezdetét a Rambova-Valentino szerelmi történet) A "Camille" sikeres volt, de következő két filmje a United Artists-al már nem. Bár a "A Doll's House" és a "Salome" mávészi volt és a kritikusok imádták, a moziba járó közönséget nem érdekelte. Mivel Nazimova maga fininszírozta filmjeit, ez a bukás anyagilag mélyen megrengette. Az 1923-as "Salome" után már csak három némafilmet készített, aztán visszatért a színpadra és még 15 évnyi sikert könyvelhetett el magának. Ezek után ismét megpróbálkozott a filmezéssel az 1940-es Norma Shearer-Robert Taylor háborús thriller-el, az "Escape"-el. 1941-1944 között még négy filmet csinált, mindben jelentős szerepeket kapott. 1945 július 13-án érte a halál, oka szívkoszorú ér elmeszesedés (coronary thrombosis) Nazimova egyébként sikeresen kűzdötte le a mellrákot. Színészi teljesítményének elismeréseként saját csillagot kaptt a hollywood-i Walk of Fame-en. Hamvait a Forest Lawn Memorial Park temetőben helyezték nyugalomra (Glendale, California)
Életét és pályáját három filmben is megörökítették: az 1975-ös The Legend of Valentino-ban, az 1977-es Valentino-ban és a 2004-es Return to Babylon-ban. Ez utóbbi a némafilmes korszakot dolgozza fel, Nazimova-t Laura Harring alakítja, akit én leginkább a David Lynch féle Mullholland Drive-ból és az Inland Empire-ből szeretek.

Nazimova in the 1911 Broadway play The Marionettes
Nazimova in the 1911 Broadway play The Marionettes

Nazimova in A Doll's House
Nazimova in A Doll's House

38366v

Megjegyzések