White Zombie (1932)

CREDITS

PRODUCTION
Production Company: A Halperin Production
Copyright: MCMXXXII
Produced by: Edward Halperin

STORY
Story and Dialogue by: Garnett Weston

DIRECTION
Director: Victor Halperin
Assistant Director: William Cody

PHOTOGRAPHY
Cinematographer: Arthur Martinelli

EDITOR
Editor: Harold McLernon

MUSIC
Title Theme: Guy Bevier Williams (credited as Art and Technical)

SOUND
Sound Engineer: L.E. Clark (credited as Art and Technical)
Dialogue Director: Herbert Farjeon (credited as Art and Technical)
Sound by: Clarco, an RCA Photophone Noiseless Recording

MAKE UP AND COSTUMES
Make Up: Jack Pierce, Carl Axcelle (credited as Art and Technical)

SPECIAL EFFECTS
Special Effects: Harold Anderson (credited as Art and Technical)

DESIGN AND SET CONSTRUCTION
Art Director: Ralph Berger (credited as Art and Technical)
Sets: Conrad Tritschler (credited as Art and Technical)

MISCELLANEOUS
Technical Director: Herbert Glazer (credited as Art and Technical)
Production Assistant: Sidney Marcus (credited as Art and Technical)

LOCATIONS
Locations: Universal City Studios, Universal City, California, USA; RKO Studios, Culver City, California, USA

CAST
Note: Lugosi is listed twice in the opening credits

With
Bela Lugosi (Murder Legendre)

The Players
Bela Lugosi (Murder Legendre)
Madge Bellamy (Madeleine Short Parker)
Joseph Cawthorn (Dr Bruner)
Robert Frazer (Charles Beaumont)
John Harron (Neil Parker)
Brandon Hurst (Silver)
George Burr Macannan (Von Gelder)
Frederick Peters (Chauvin)
Annette Stone (maid)
John Printz (Ledot)
Dan Crimmins (Pierre)
Claude Morgan, John Ferguson (zombies)
Velma Gresham (maid)

The Dead Walk Among Us!

- [A történet] -

Haitin járunk valamikor a harmincas években. Két némafilmes kvalitásokkal bíró borzalmas színész, Madge Bellamy és John Harron zötyögnek egy szekéren gazdag ültetvényes barátukhoz, Beaumonthoz. A két kókler nászútra jött a voodoo hitvilág bölcsőjébe, amiből mindjárt kapnak is egy kis ízelítőt: a helyiek iszonyú kántálás közepette a temető helyett a mellette futó út közepén helyezik végső nyugalomra a megboldogultat. A sofőr elmagyarázza a két bambának, hogy azért temetik ide a halottat, mert erről a forgalmas helyről nem fogják ellopni. No mindjárt bele is botlanak a hullatolvajba, akit Béla testesít meg Jack Pierce remek sminkjében. Az eddigre már reszkető Madeleineről Béla lekapja a fehér sálat, azok meg hanyatt-homlok menekülnek Beaumont birtokára. Itt megismerkedünk az ültetvényessel, akinek a szeme sem áll jól, és gátlástalanul elkezd pedálozni a menyasszonyra. A visszautasítás nem is várat magára, így Beaumont másnap felkeres egy gazdag és igencsak beszédes nevű helyi vállalkozót, Murder Legendre-t. Jé ez megint a Béla! Bizony, nappal sikeres cégvezető, éjjel főállású halálmágus. Üzleti karrierjének titka, hogy cukornádfeldolgozó üzemében éjszaka feltámasztott zombikat dolgoztat. Nem panaszkodnak a túlóra miatt, nem kell nekik tébé, de még az sem okoz üzemleállást ha valamelyikük fejjel beborul a darálóba. Beaumont, - bár még kezet sem hajlandó fogni Bélával (ebből később kap még egy leckét) - szívességet kér: valahogy szerezze meg a nőt neki. Kap egy kis szert amit még aznap este beadagol Madeleinenek. A kertben Béla a zsákmányolt sál és egy faragott viaszbábu alkalmazásával távirányításban kinyírja az arát.

A temetést annak rendje és módja szerint megtartják, ám még az éjjel Beaumont és Legendre talizik a temetőben, hogy elcsórják Madeleinet. Itt megismerjük Béla kedvenc zombijait, akiket korábbi halálos ellenségeiből válogatott össze. Nem sokkal később a tökhülye és tökrészeg vőlegény kirohan a temetőbe, ám nekrofil megmozdulásra nem adódik alkalma, mert a tettesek már leléptek a zsákmánnyal. Egy misszionárius, Dr. Bruner (amolyan helyi Van Helsing, aki a legalkalmatlanabb pillanatokban kér gyufát a pipájához) elmagyarázza az értetlen főhősnek (meg inkább az akkori nézőknek) mi is ez az egész voodoo misztérium. Tájékozott, a témában magasan képzett olvasóinknak ezt nem kell elmesélnem. Beaumont ezalatt egy elhagyott hegyi kastélyban próbálja fűzni a transzban lévő Madeleinet, vajmi kevés sikerrel. Megjegyzem a színésznő játéka nem mutat jelentősebb különbséget tudatos és tudattalan állapota között. Beaumont nyafog Bélának, hogy hozza vissza a nőt, ám ezzel addig idegesíti, míg belőle is zombit csinál - meg is tanul azonnal tisztességesen kezet fogni...

Ezalatt a vőlegény és az öreg misztikus útban van a hegyi kastély felé, ahol egy szakadék mellett kígyózó lépcsősoron megtörténik a nagy leszámolás. Dr. Bruner hátulról fejbecsapja Bélát aki elájul, irányítás nélkül maradt zombi-kommandója pedig belegyalogol a szakadékba. Madeleine arcán bárgyú mosoly villan, jelezvén hogy talán a színésznő maga is visszanyerte eszméletét. Ezalatt Béla feltápászkodik, és szanzsén távozna amikor megjelenik a tántorgó Beaumont, aki magával ragadja őt a mélybe. Madeleine bágyadtan közli, hogy úgy érzi álmodott, erre a vőlegény egy csókkal készülne válaszolni, amikor is a durung Bruner megint gyufát kér.

*forrás: Harvester

Nos akkor lássuk mit tudunk a film Lugosi Béla-vonzatairól?


1932-ben a Universal Studios nem újjította meg Lugosi szerződését. A Frankenstein sikerének és a Murders in the Rue Morgue mérsékelt eredményeinek köszönhetően inkább Boris Karloff lett a favorit. Béla státusza -mint a horror királya- az Universal-nél kevesebb, mint egy évig tartott.
Ekkor környékezték meg a Halperin testvérek, akik független producerek voltak. Új filmjük ötletét egy Broadway darabból, a Zombie-ból merítették, amit 1932 február 12-én mutattak be New York-ban és 21 előadást élt meg. Halperinék Garnett Weston-t kérték fel a sztori átírására és szerződést ajánlottak 'Murder Legendre' szerepére Lugosinak, aki 500 dollárt kapott a főszerepért. 800 és 1000 dollár közé esett a normális díjazás akkoriban, Lugosit ugyan kifizették, de a filmet a későbbiekben is sokáig játszották, de Lugosi abból pénzt már nem látott. Béla, attól tartva, hogy esetleg valami újabb rivális kaphatja a szerepet és persze azért is, mert 'le volt égve' elválalta. A Frankenstein után igazából soha nem mondott nemet egy szerepre sem...
Kenneth Web, az eredeti darab szerzője, tudomást szerezve a Halperin-ek filmes terveiről, beperelte őket, de a pert elvesztette. Így aztán 1932 márciusában elkezdőhetett a filmforgatás, ami 11 nap alatt lezajlott. A film vetítése vegyes érzéseket váltott ki a kritikusokból, de többnyire egyetértettek abban, hogy Lugosi teljesítménye nem meggyőző. És bár a film sikeres volt, nem emelte túlságosan Béla értékét. (Viszont Halperin-ék a későbbiekben tettek még egy kísérletet a zombi téma feldolgozására az 1936-os Revolt of the Zombies-ban)
Akárhogy is volt, 1965-ig nem került különösebben a figyelem középpontjába a White Zombie, bár az is igaz, hogy 1960-ig elveszettnek hitték a filmet. Csak akkoriben kezdték felfedezni a történet eredetiségét és a filmes megoldások nagyszerűségét.