Jó ideje már, hogy érdeklődni kezdtem a rendező iránt, de őszintén megmondom, hogy szinte semmit nem találtam róla magyar nyelven, egy-két rövidebb életrajzi írást leszámítva, melyek szerintem ugyanabból a forrásból táplálkozva, ugyanazokat az információkat közlik. Ez szégyenletes. Végül úgy döntöttem, hogy a gyűjtéseimet átnézve és néhány homályosabb adatot pontosítva írok én egyet. Ennek az embernek igen érdekes és tartalmas élete volt és bár rendezői karrierje bizonyos értelemben kisiklott, igenis helye van a filmtörténet legnagyobb filmes úttörői között.
Charles Albert Browning, Jr. néven 1880 július 12-én látta meg a napvilágot Louisville-ben[1], (Kentucky) Charles Albert és Lydia Browning második gyermekeként. Bátyja, Avery, később neves szénkereskedő lett. Kis gyermekként már voltak amatőr próbálkozási a hátsókertben és sikerei a szomszédos gyerekek körében. Az időben Louisville frekventált gyűjtőhelye volt a cirkuszoknak, így Browning gyakorta találkozott utazó mutatványosokkal. Fiú iskolába kezdett el tanulni, de a cirkuszok és karneválok világa korán elbűvölte és így 16 évesen, 1896 nyarán megszökött otthonról, hogy a Manhattan Fair & Carnival Company show-királynőjének közelében maradhasson és ő maga is előadó lehessen.
Nevét 'Tod'-ra változtatva sokat utazott mutatványosokkal és cirkuszosokkal. Először rikkancsként dolgozott a 'Wild Man of Borneo' című műsorban, de hamarosan minden munkát elválalt. A 'The Living Corpse' elnevezésű számban élve temették el, akár két napra is. A vendégek 25 centet fizettek, hogy láthassák a jelenetet és kaptak még egy jegyet a későbbi kihantolásra. Tod alakítása az időben a legjobbak közé számított. 21 éves korára már szinte minden cirkuszi és mutatványosi szerepben volt, még bohócot is játszott a Ringling Brothers Circus-al. Későbbi filmjeihez ezekből az időkből szerzett inspirációt.
Varietéiben volt színész, mágus, táncos de voltak úgynevezett 'Mutt and Jeff' szerepei (ami talán a világ legelső 'comic strip'-je) és egyéb szerepek a 'The Lizard and the Coon'-ban amit a Willard & King Company-val csinált. Aztán volt illuzionista, színész, akrabata a Chicago's Whallen & Martel Burlesque Company-nál. Ezek a turnék eljuttatták Európába, a Távol-Keletre de még Afrikába is.
1913-ban (amikor még mindig a Burlesque Company-nak dolgozott) New Yorkban bemutatták D.W.Griffith-nek, aki szerepet ajánlott neki a Biograph Company egy két tekercses komédiájában, a Scenting a Terrible Crime-ban. Ezután Majestic/Reliance Pictures több filmjében is feltűnik kisebb szerepekben (An Exciting Courtship, The Wild Girl)
1915 tavaszán Griffith-el tart a nyugati partra, ahol már a rendezés kezdte foglalkoztatni. A Mutual Film-nél készített rövid vígjátéka (The Lucky Transfer) szolid fogadtatásra talált, de 1915 júniusában sikerült az újságok címlapjára kerülnie, bár ennek a dolognak igen szomorú apropója volt. Június 16-án hárman indultak kocsikázni és az autó, amit Browning vezetett teljes sebességgel egy vasúti szerelvénynek ütközött. Utasai közül Elmer Booth[2] azonnal meghalt, George A. Seligman pedig igen komoly sérüléseket szenvedett. Tod Browning-ot kritikus állapotban, belső vérzésekkel és számos töréssel szállították kórházba. 1917-ig nem is tért vissza a filmezéshez, hosszú felépülése alatt viszont jeleneteket írt.
Griffith újabb szerepet adott neki az Intollerance c. filmjében, de emelett a segéd rendezői feladatok felelősségét is rá helyezte. Hamarosan Browning megrendezhette első teljes hosszuságú filmjét, a Jim Bludso-t (Fine Art/Triangle Productions) ami egy színpadi dráma filmre alkalmazása. 1917 júniusában feleségül veszi Alice Wilson színésznőt, akivel már a revűműsoraiban és későbbi filmjeiben is dolgozott együtt.
1918-ban a Metro-hoz szerződött és kilenc filmet is készített, melyeknek többsége amolyan rutinszerű dráma volt, kivéve a The Eyes of Mistery. Ez a film egy ködbe burkolózó házban játszódik, ahol a családtagok azért gyűlnek össze, hogy egy igen különös végrendelet felolvasását hallgassák meg. 1919-ben otthagyta a Metro-t és az Universal Studios-hoz szegődött, hogy megrendezze a The Wicked Darling-ot. Evelyn Campbell történetében Priscilla Dean játszotta a női főszerepet, ő volt a kor sztárja, de a film mégsem erről emlékezetes, hanem arról, hogy Browning itt dolgozott együtt Lon Chaney-vel (Stoop Connors, a főgonosz szerepében)
Első igazi sikerét a The Virgin of Istambul c. melodrámával érte el 1920-ban. 1921-ben ismét Chaney-vel dolgozott egy bűnügyi drámában (Outside the Law) A női főszereplő Priscilla Dean volt ismételten, Lon Chaney pedig kettős szerepben tűnik fel. Utolsó filmje az Universal-nél (ekkor) a The White Tiger volt, ezt saját történetéből vitte filmre.
Míg kisebb studióknak dolgozott (Goldwyn, FBO) filmjein, melyek között ott volt a Silk Stocking Sal (1923), feleségével a főszerepben, Tod Browning alkoholproblémái miatt egyre inkább a filmgyártók feketelistájára került, végül Alice is elhagyta. Ám ahogy Browning sikeresen megoldotta függőségét az alkohollal felesége is visszatért hozzá, sőt igen fontos szerepet játszott azokon a tárgyalásokon, melyeket Irwin Thalberg-el (MGM) fejével folytatott újabb szerződésért. Így született meg a The Unholly Three 1925-ben, Clarence 'Tod' Robbins 1917-es thriller novellájának adoptációja. Lon Chaney ebben is játszik. Ez a film végre meghozta Browning-nak a sikert és a szakma legelismertebb rendezői közé emelte.
Az 1925-ös The Mystic és a Dollar Down után 1926-ban Tod és Chaney belekezdett negyedik közös filmjükbe a The Blackbird-be (eleinte Mockingbird nével látták el, később megváltoztatták) Chaney ebben a moziban is két szerepet játszik, a béna, de jóságos és titokzatos 'Bishop' alakját és magát a Blackbird-öt is, aki viszont egy tolvaj. Itt is alkalmazta azt a tipikus momentumot, melyet más Chaney-vel közösen készített filmjében a későbbiekben is megett. A groteszk figura alakját, aki a szerett nő elérhetetlensége miatt bukik el. Browning Chaney-ben látta a típus karakter tökéletes megtestesülését, mivel Chaney teljesen belemerült szerepeibe.
1926-ban újra együtt forgattak a The Road to Mandalay-ben, melyet rekordidő alatt (30 nap) vettek fel. A mai napig fennmaradt egy igen ritka felvétel, melyen Chaney makeup-ját tesztelik. A The Show (1927) című filmje következett, majd ezután a The Unknown szintén 1927-ben (kezdetben Alonzo the Armless volt a címe) A film történetéhez Browning egy valóban megtörtént eseményről merített ihletet, egy cirkuszi akrobatáról, aki maszkot hord, hogy elrejtőzhessen a rendőrség elől. Az Unknown-ban Alonzo, a késdobáló, a karjait rejti egy szoros, testhezálló fűző alá, hogy ne láthassák, mivel egyik kezén két hüvelykúja van. Nos, ez a film Browning és Chaney legerősebb közös produkciójának bizonyult. A történetben Alonzo beleszeret Nanon-ba (Joan Crawford), aki extrém mértékben fél a férfiak karjától. Alonzo és Nanon között kialakulóban van valami, de Alonzo jól tudja, hogy ebbe a játékba belebukhat és Nanon nem szeretné tovább, ha kiderülne, hogy valójában vannak karjai. Ezért aztán elmegy egy orvoshoz és amputáltatja mindkét karját. De mire visszatér Nanon lekűzdi fóbiáját és beleszeret a cirkusz erőemberébe, Malabar-ba (Norman Kelly) Ugyanez a szerelmi háromszög motívum kerül át később a Freaks-be, Hans, Cleopatra és Hercules személyére alkalmazva. Az Unknown forgatásán, a stúdió híreszteléseivel ellentétben Browning igen kevés instrukciót adott Chaney-nek, bízott annak képességeiben.
Tod következő produkciója mára a legsajnálatosabb elveszett filmek közé tartozik. The Hypnotist címen kezdték el forgatni, de végül London After Midnight címmel ez lett a vámpír mítosz legelső amerikai megfilmesítése. Ebben Lon Chaney alakítja Burke felügyelőt, aki Roger Balfour gyilkosa után nyomoz. Tod társíróként Waldemar Young-al dolgozott, akivel kilenc filmet készített összesen és ebből hétben Lon Chaney is szerepelt.
Az 1928-as The Big City után, ami szintén elveszett az idők során, Tod Browning megint Chaney-re osztott ki főszerepet a West of Zanzinbar-ban, amely Charles de Vonde és Kilburn Gordon 'Kongo' c. színdarabja alapján készült el. A film akkora sikert aratott, hogy az MGM 1932-ben megint értelmét találta egy remake elkészítésének.
Phroso (Lon Chaney) egy angol bűvész, aki lebénul, miután civakodásba keveredik felesége szeretőjével (Lionel Barrymore) Phroso egészen Afrikáig követi ellenségét, hogy végrehajtsa hátborzongató tervét. A filmnek saját zenéje volt és nagy sikere, amely megerősítette Tod Browning és Lon Chaney közös jövőjét.
Egy 1928-as interjúban Browning a következőket mondta:
Tod tizedik és egyben utolsó munkája Chaney-vel az 1929-es Where East is East, ami annak ellenére is a legszegényesebb közös mozijuk, hogy a film csak részleteiben maradt fent. A hangos filmek elterjedése és sikere nem kedvezett neki, még akkor sem ha most a történetet Indo-Kínába helyezte át. Még a hozzá szinkronizált zeneszerzeménnyel, újra kiadva sem volt képes felkelteni a publikum érdeklődését. Mint ahogy az általában történni szokott, a tíz filmre rugú munkásságból a közönség leginkább a színész nevét jegyezte meg, nem a rendezőét, de tagadhatatlan, hogy a Browning által kiötlött jelenetek nélkül a filmek többsége el sem készült volna.
1929-ben kezdett be első hangos filmjébe a The 13th Chair-be, ami Leonce Perret 1919-es, ugyanilyen című filmjének újrája. Később (1937-ben) egy harmadik feldolgozás is készült George B. Seitz rendezésében. A sztori egy spiritisztára fókuszálódik, akit Margaret Wycherly alakít (élete egyetlen filmszerepe) és akit bizonyos Delzante nyomozó kér fel egy szeánszra, hogy csapdába csalják a gyilkost. Lugosi Béla ekkor még csak hatodik a színészlistán, de a nyomozó szerepében pályafutása egyik nevezetesebb alakítását hozza.
1930-ban Browning (Garrett Fort társszerzővel) az Outside the Law remake-jét készíti (amit eredetileg is ő rendezett) de most megosztja Chaney régi szerepét és így Ah Wong-ot Edward G. Robinson játssza.
1930 augusztusában Lon Chaney torokrákban meghal és ez nagyon összetöri a rendezőt. Ugyanekkor kapott az Universal-tól felkérést, hogy megrendezze legújabb szerzeményüket a Dracula-t. Eleinte egy teljesen ismeretlen európait szeretett volna a főszerepre, akinek nem árulta el a nevét a közönségnek, de az utolsó pillanatban az Universal fejesei Lugosi Bélára osztották a szerepet, mivel ő már 1929 óta számtalanszor játszotta a Grófot színpadon. Sajnos a film ereményességét pénzügyi megszorítások és a hanyagság is gátolta. Az Universal nagyon elégedetlen volt és a film spanyol verzióját többre tartotta, melyet esténként ugyanabban a díszletben vettek fel.
William S. Hart jr. szerint (aki Tod Browning közeli barátja volt éveken keresztül) a rendezőnek olyan elképzelése is volt, hogy a vámpírt árnyékban tartja, amolyan láthatatlan jellenlétben. Érdekesség, hogy amikor Renfield előbukkan a hajó rakteréből, Browning hangját hallhatjuk a kikötő mester szerepében.
Tod itt is igen keveset szólt bele a jelenetekbe. Egyszer megjegyezte:
Sajnos ez a technika nem mindig volt eredményes, különösen nem, ha a szereplők nem voltak annyira odaadóak, mint Lon Chaney. Közel hatvan évvel később David Manners, aki a hős John Harker szerepét alakította a Dracula-ban, úgy emlékezett, hogy Karl Freund például jóval többet segítkezett a forgatásokon, míg Browning inkább fakó figuarként árnyékba húzodott. Mivel senki nem él már a szereplő közül, igen nehéz megállapítani hogyan is rendezett Tod Browning.
Következő projektje az 1931-es The Iron Man volt, egy melodráma Jean Harlow és Lew Ayres szereplésével, ezután kezdett dolgozni a hírhedt Freaks-en. Sajnos Tod már egyre nehezebben kapott újabb szerződéseket az MGM-nél, miután megrendezte ezt a notórius filmjét. Ráébredt, hogy a viták, melyek a Freaks-t övezték hathatósan vetnek véget rendezői pályájának és megrendítették a stúdió beléje vetett bizalmát. Miután visszautasították kérését, hogy megrendezhesse a Horace McCoy novellát, a They Shoot Horses Don't They?-t (A lovakat lelövik ugye?) az MGM azzal büntette, hogy egy hétköznapi drámát csináljon, a Fast Workers (1933) és csak ezután rendezhesse újra a London After Midnight-ot.
A Vampires of Prague később Mark of the Vampire (1935) címmel lett közismert, de egyébként ez a London After Midnight remake-je. Browning megint kettéosztotta Lon Chaney eredeti kettős szerepét, így Lionel Barrymore és Lugosi Béla került a két szerepkörbe (a nyomozó és a vámpír szerepekre) Az MGM drasztikusan megvágta a filmet, kihagyva minden olyan jelenetet, amely közvetve bár, de a vámpír és lánya (Luna - Caroll Borland) vérfertőző viszonyára utalt. Ez a film elsősorban James Wong Howe operatőr diadalma, aki zseniális megvilágításokat alkalmazott a jelenetekben ezáltal megteremtette a '30-as évek gótikus Hollywood-stílusát.
Követezőként egy saját ötletből írt vudu filmet szeretett volna csinálni The Witch of Timbuctoo címmel, de a tengerentúli cenzor gépezet miatt a szövegkönyv csakhamar megváltozott. A britek azt kérték, hogy vegyenek ki belőle minden fekete karaktert, mert attól tartottak, hogy a feketéket felkavarnák a vudu jelenetek brit gyarmataikon. Végül a film 1936-ban The Devil Doll-ként került a nézők elé. Lionel Barrymore egy Devil's Island-i szökevény, aki nőnek álcázza magát. Ezt az ötletet Browning valószinüleg a The Unholy Three-ből vette kölcsön. Eric von Stroheim-et, akit szintén kigolyóztak a stúdiókból, a forgatókönyv megírásánál említik, bár nyílvánvalóan több köze volt a filmhez ennél.
Tod Browning három évvel később, 1939-ben kapta utolsó filmes lehetőségét a Miracles for Sale-ben. Ironikus, de ez a film emlékeztet leginkább az MGM csiszolt filmjeire. Ekkor Tod bejelentette visszavonulását.
Ennek ellenére még csinált néhány forgatókönyvet az MGM számára, de aztán 1942-ben Malibura költözött és soha nem adott egyetlen alaposabb interjút sem. Röviddel felesége 1944-es halála után a Variety magazin tévesen az ő halálát közölte, ám annak ellenére, hogy nagyon is élt, igen kevesen láthatták őt. Maureen O'Sullivan, aki a The Devil Doll-ban szerepelt, nem messze lakott Browning Malibu-i otthonától, de állítása szerint egyetlen egyszer sem látt őt. Az '50-es évek végére torokrákos lett és alávetette magát egy operációnak is. Amikor bátyja, Avery 1959-ben meghalt Louisville-ben, Tod egy külön helyiségben hallgatta végig a ceremóniát és nem engedte egyetlen hozzátartozójának sem, hogy lássák a műtétje után.
Ahogy a Dracula és a Frankenstein újabb és újabb közönséget szerzett magának a televízión keresztül, állítólag Tod is beszezett magának egyet és a reggeli órákig nézte élete korábbi sikereinek felvillanásait.
1962 október 6-án barátai holtan találtak rá a fürdőszobája padlóján. A sors fintoraként egy évvel azelőtt halt meg, hogy a Velencei Film Fesztiválon újra vetítették volna a Freaks-t (ami új lendületet adott az embereknek mind a film szeretete, mind az alkotó újra felfedezése felé) Testét a Los Angeles-i Angelus-Rosedale temetőben helyezték nyugalomra.
Tod Browning specialitása az volt, hogy összekeverte a normálisat és a perverzet. Akár normális embereket helyezzen groteszk helyzetekbe, akár bizarr embereket normális szituációkba. A horror legenigmatikusabb és legtermékenyebb alakja eleget bizonyított akkor és teszi most, kielégítve a horrorrajongók leg éhesebbeit is.
A cikk hivatkozásai:
[1] A pontos cím: 1433, West Jefferson Street, Louisiana, Kentucky
[2] Elmer Booth volt a főszereplője az 1912-es The Musketeers of Pig Alley-nek, amit a filmtörténet legelső gengszerfilmjeként tartanak számon. Halála után a Los Angeles-i Inglewood Park Cemetery-ben helyezték örök nyugalomra.
---
Charles Albert Browning, Jr. néven 1880 július 12-én látta meg a napvilágot Louisville-ben[1], (Kentucky) Charles Albert és Lydia Browning második gyermekeként. Bátyja, Avery, később neves szénkereskedő lett. Kis gyermekként már voltak amatőr próbálkozási a hátsókertben és sikerei a szomszédos gyerekek körében. Az időben Louisville frekventált gyűjtőhelye volt a cirkuszoknak, így Browning gyakorta találkozott utazó mutatványosokkal. Fiú iskolába kezdett el tanulni, de a cirkuszok és karneválok világa korán elbűvölte és így 16 évesen, 1896 nyarán megszökött otthonról, hogy a Manhattan Fair & Carnival Company show-királynőjének közelében maradhasson és ő maga is előadó lehessen.
Nevét 'Tod'-ra változtatva sokat utazott mutatványosokkal és cirkuszosokkal. Először rikkancsként dolgozott a 'Wild Man of Borneo' című műsorban, de hamarosan minden munkát elválalt. A 'The Living Corpse' elnevezésű számban élve temették el, akár két napra is. A vendégek 25 centet fizettek, hogy láthassák a jelenetet és kaptak még egy jegyet a későbbi kihantolásra. Tod alakítása az időben a legjobbak közé számított. 21 éves korára már szinte minden cirkuszi és mutatványosi szerepben volt, még bohócot is játszott a Ringling Brothers Circus-al. Későbbi filmjeihez ezekből az időkből szerzett inspirációt.
Varietéiben volt színész, mágus, táncos de voltak úgynevezett 'Mutt and Jeff' szerepei (ami talán a világ legelső 'comic strip'-je) és egyéb szerepek a 'The Lizard and the Coon'-ban amit a Willard & King Company-val csinált. Aztán volt illuzionista, színész, akrabata a Chicago's Whallen & Martel Burlesque Company-nál. Ezek a turnék eljuttatták Európába, a Távol-Keletre de még Afrikába is.
1913-ban (amikor még mindig a Burlesque Company-nak dolgozott) New Yorkban bemutatták D.W.Griffith-nek, aki szerepet ajánlott neki a Biograph Company egy két tekercses komédiájában, a Scenting a Terrible Crime-ban. Ezután Majestic/Reliance Pictures több filmjében is feltűnik kisebb szerepekben (An Exciting Courtship, The Wild Girl)
1915 tavaszán Griffith-el tart a nyugati partra, ahol már a rendezés kezdte foglalkoztatni. A Mutual Film-nél készített rövid vígjátéka (The Lucky Transfer) szolid fogadtatásra talált, de 1915 júniusában sikerült az újságok címlapjára kerülnie, bár ennek a dolognak igen szomorú apropója volt. Június 16-án hárman indultak kocsikázni és az autó, amit Browning vezetett teljes sebességgel egy vasúti szerelvénynek ütközött. Utasai közül Elmer Booth[2] azonnal meghalt, George A. Seligman pedig igen komoly sérüléseket szenvedett. Tod Browning-ot kritikus állapotban, belső vérzésekkel és számos töréssel szállították kórházba. 1917-ig nem is tért vissza a filmezéshez, hosszú felépülése alatt viszont jeleneteket írt.
Griffith újabb szerepet adott neki az Intollerance c. filmjében, de emelett a segéd rendezői feladatok felelősségét is rá helyezte. Hamarosan Browning megrendezhette első teljes hosszuságú filmjét, a Jim Bludso-t (Fine Art/Triangle Productions) ami egy színpadi dráma filmre alkalmazása. 1917 júniusában feleségül veszi Alice Wilson színésznőt, akivel már a revűműsoraiban és későbbi filmjeiben is dolgozott együtt.
1918-ban a Metro-hoz szerződött és kilenc filmet is készített, melyeknek többsége amolyan rutinszerű dráma volt, kivéve a The Eyes of Mistery. Ez a film egy ködbe burkolózó házban játszódik, ahol a családtagok azért gyűlnek össze, hogy egy igen különös végrendelet felolvasását hallgassák meg. 1919-ben otthagyta a Metro-t és az Universal Studios-hoz szegődött, hogy megrendezze a The Wicked Darling-ot. Evelyn Campbell történetében Priscilla Dean játszotta a női főszerepet, ő volt a kor sztárja, de a film mégsem erről emlékezetes, hanem arról, hogy Browning itt dolgozott együtt Lon Chaney-vel (Stoop Connors, a főgonosz szerepében)
Első igazi sikerét a The Virgin of Istambul c. melodrámával érte el 1920-ban. 1921-ben ismét Chaney-vel dolgozott egy bűnügyi drámában (Outside the Law) A női főszereplő Priscilla Dean volt ismételten, Lon Chaney pedig kettős szerepben tűnik fel. Utolsó filmje az Universal-nél (ekkor) a The White Tiger volt, ezt saját történetéből vitte filmre.
Míg kisebb studióknak dolgozott (Goldwyn, FBO) filmjein, melyek között ott volt a Silk Stocking Sal (1923), feleségével a főszerepben, Tod Browning alkoholproblémái miatt egyre inkább a filmgyártók feketelistájára került, végül Alice is elhagyta. Ám ahogy Browning sikeresen megoldotta függőségét az alkohollal felesége is visszatért hozzá, sőt igen fontos szerepet játszott azokon a tárgyalásokon, melyeket Irwin Thalberg-el (MGM) fejével folytatott újabb szerződésért. Így született meg a The Unholly Three 1925-ben, Clarence 'Tod' Robbins 1917-es thriller novellájának adoptációja. Lon Chaney ebben is játszik. Ez a film végre meghozta Browning-nak a sikert és a szakma legelismertebb rendezői közé emelte.
Az 1925-ös The Mystic és a Dollar Down után 1926-ban Tod és Chaney belekezdett negyedik közös filmjükbe a The Blackbird-be (eleinte Mockingbird nével látták el, később megváltoztatták) Chaney ebben a moziban is két szerepet játszik, a béna, de jóságos és titokzatos 'Bishop' alakját és magát a Blackbird-öt is, aki viszont egy tolvaj. Itt is alkalmazta azt a tipikus momentumot, melyet más Chaney-vel közösen készített filmjében a későbbiekben is megett. A groteszk figura alakját, aki a szerett nő elérhetetlensége miatt bukik el. Browning Chaney-ben látta a típus karakter tökéletes megtestesülését, mivel Chaney teljesen belemerült szerepeibe.
1926-ban újra együtt forgattak a The Road to Mandalay-ben, melyet rekordidő alatt (30 nap) vettek fel. A mai napig fennmaradt egy igen ritka felvétel, melyen Chaney makeup-ját tesztelik. A The Show (1927) című filmje következett, majd ezután a The Unknown szintén 1927-ben (kezdetben Alonzo the Armless volt a címe) A film történetéhez Browning egy valóban megtörtént eseményről merített ihletet, egy cirkuszi akrobatáról, aki maszkot hord, hogy elrejtőzhessen a rendőrség elől. Az Unknown-ban Alonzo, a késdobáló, a karjait rejti egy szoros, testhezálló fűző alá, hogy ne láthassák, mivel egyik kezén két hüvelykúja van. Nos, ez a film Browning és Chaney legerősebb közös produkciójának bizonyult. A történetben Alonzo beleszeret Nanon-ba (Joan Crawford), aki extrém mértékben fél a férfiak karjától. Alonzo és Nanon között kialakulóban van valami, de Alonzo jól tudja, hogy ebbe a játékba belebukhat és Nanon nem szeretné tovább, ha kiderülne, hogy valójában vannak karjai. Ezért aztán elmegy egy orvoshoz és amputáltatja mindkét karját. De mire visszatér Nanon lekűzdi fóbiáját és beleszeret a cirkusz erőemberébe, Malabar-ba (Norman Kelly) Ugyanez a szerelmi háromszög motívum kerül át később a Freaks-be, Hans, Cleopatra és Hercules személyére alkalmazva. Az Unknown forgatásán, a stúdió híreszteléseivel ellentétben Browning igen kevés instrukciót adott Chaney-nek, bízott annak képességeiben.
Ha Chaney-el dolgozok egy filmen, sohasem gondolok a sztorira. Az adja magát miután a jellemvonásokat meghatároztuk
Az 1928-as The Big City után, ami szintén elveszett az idők során, Tod Browning megint Chaney-re osztott ki főszerepet a West of Zanzinbar-ban, amely Charles de Vonde és Kilburn Gordon 'Kongo' c. színdarabja alapján készült el. A film akkora sikert aratott, hogy az MGM 1932-ben megint értelmét találta egy remake elkészítésének.
Phroso (Lon Chaney) egy angol bűvész, aki lebénul, miután civakodásba keveredik felesége szeretőjével (Lionel Barrymore) Phroso egészen Afrikáig követi ellenségét, hogy végrehajtsa hátborzongató tervét. A filmnek saját zenéje volt és nagy sikere, amely megerősítette Tod Browning és Lon Chaney közös jövőjét.
Egy 1928-as interjúban Browning a következőket mondta:
Ha Chaney bebotorkálva az irodámba azt kérdezné, mi lesz a következő főnök? Én azt válaszolnám, most nem lesz lábad, karod, vagy orrod, bármi lehet még
Amire a legjobban kell figyelni egy misztikus történetben, az az hogy ne engedjük a vicc közelébe. Ha egy adott dolog túl visszataszító lesz, vagy túlságosan rémisztő, akkor az túlmutat az átlagos képzelőerő határain és a hallgatóság nevet rajta. Talán furán hangzik, de a misztikum is lehet elfogadható.
Tod tizedik és egyben utolsó munkája Chaney-vel az 1929-es Where East is East, ami annak ellenére is a legszegényesebb közös mozijuk, hogy a film csak részleteiben maradt fent. A hangos filmek elterjedése és sikere nem kedvezett neki, még akkor sem ha most a történetet Indo-Kínába helyezte át. Még a hozzá szinkronizált zeneszerzeménnyel, újra kiadva sem volt képes felkelteni a publikum érdeklődését. Mint ahogy az általában történni szokott, a tíz filmre rugú munkásságból a közönség leginkább a színész nevét jegyezte meg, nem a rendezőét, de tagadhatatlan, hogy a Browning által kiötlött jelenetek nélkül a filmek többsége el sem készült volna.
1929-ben kezdett be első hangos filmjébe a The 13th Chair-be, ami Leonce Perret 1919-es, ugyanilyen című filmjének újrája. Később (1937-ben) egy harmadik feldolgozás is készült George B. Seitz rendezésében. A sztori egy spiritisztára fókuszálódik, akit Margaret Wycherly alakít (élete egyetlen filmszerepe) és akit bizonyos Delzante nyomozó kér fel egy szeánszra, hogy csapdába csalják a gyilkost. Lugosi Béla ekkor még csak hatodik a színészlistán, de a nyomozó szerepében pályafutása egyik nevezetesebb alakítását hozza.
1930-ban Browning (Garrett Fort társszerzővel) az Outside the Law remake-jét készíti (amit eredetileg is ő rendezett) de most megosztja Chaney régi szerepét és így Ah Wong-ot Edward G. Robinson játssza.
1930 augusztusában Lon Chaney torokrákban meghal és ez nagyon összetöri a rendezőt. Ugyanekkor kapott az Universal-tól felkérést, hogy megrendezze legújabb szerzeményüket a Dracula-t. Eleinte egy teljesen ismeretlen európait szeretett volna a főszerepre, akinek nem árulta el a nevét a közönségnek, de az utolsó pillanatban az Universal fejesei Lugosi Bélára osztották a szerepet, mivel ő már 1929 óta számtalanszor játszotta a Grófot színpadon. Sajnos a film ereményességét pénzügyi megszorítások és a hanyagság is gátolta. Az Universal nagyon elégedetlen volt és a film spanyol verzióját többre tartotta, melyet esténként ugyanabban a díszletben vettek fel.
William S. Hart jr. szerint (aki Tod Browning közeli barátja volt éveken keresztül) a rendezőnek olyan elképzelése is volt, hogy a vámpírt árnyékban tartja, amolyan láthatatlan jellenlétben. Érdekesség, hogy amikor Renfield előbukkan a hajó rakteréből, Browning hangját hallhatjuk a kikötő mester szerepében.
Tod itt is igen keveset szólt bele a jelenetekbe. Egyszer megjegyezte:
Ha így tennék, nem hagynám a művészt hogy önmagát adja. Máskülönben arra ösztönözném, hogy úgy adja elő, mintha a rendező játszaná a szerepet.
Sajnos ez a technika nem mindig volt eredményes, különösen nem, ha a szereplők nem voltak annyira odaadóak, mint Lon Chaney. Közel hatvan évvel később David Manners, aki a hős John Harker szerepét alakította a Dracula-ban, úgy emlékezett, hogy Karl Freund például jóval többet segítkezett a forgatásokon, míg Browning inkább fakó figuarként árnyékba húzodott. Mivel senki nem él már a szereplő közül, igen nehéz megállapítani hogyan is rendezett Tod Browning.
Következő projektje az 1931-es The Iron Man volt, egy melodráma Jean Harlow és Lew Ayres szereplésével, ezután kezdett dolgozni a hírhedt Freaks-en. Sajnos Tod már egyre nehezebben kapott újabb szerződéseket az MGM-nél, miután megrendezte ezt a notórius filmjét. Ráébredt, hogy a viták, melyek a Freaks-t övezték hathatósan vetnek véget rendezői pályájának és megrendítették a stúdió beléje vetett bizalmát. Miután visszautasították kérését, hogy megrendezhesse a Horace McCoy novellát, a They Shoot Horses Don't They?-t (A lovakat lelövik ugye?) az MGM azzal büntette, hogy egy hétköznapi drámát csináljon, a Fast Workers (1933) és csak ezután rendezhesse újra a London After Midnight-ot.
A Vampires of Prague később Mark of the Vampire (1935) címmel lett közismert, de egyébként ez a London After Midnight remake-je. Browning megint kettéosztotta Lon Chaney eredeti kettős szerepét, így Lionel Barrymore és Lugosi Béla került a két szerepkörbe (a nyomozó és a vámpír szerepekre) Az MGM drasztikusan megvágta a filmet, kihagyva minden olyan jelenetet, amely közvetve bár, de a vámpír és lánya (Luna - Caroll Borland) vérfertőző viszonyára utalt. Ez a film elsősorban James Wong Howe operatőr diadalma, aki zseniális megvilágításokat alkalmazott a jelenetekben ezáltal megteremtette a '30-as évek gótikus Hollywood-stílusát.
Követezőként egy saját ötletből írt vudu filmet szeretett volna csinálni The Witch of Timbuctoo címmel, de a tengerentúli cenzor gépezet miatt a szövegkönyv csakhamar megváltozott. A britek azt kérték, hogy vegyenek ki belőle minden fekete karaktert, mert attól tartottak, hogy a feketéket felkavarnák a vudu jelenetek brit gyarmataikon. Végül a film 1936-ban The Devil Doll-ként került a nézők elé. Lionel Barrymore egy Devil's Island-i szökevény, aki nőnek álcázza magát. Ezt az ötletet Browning valószinüleg a The Unholy Three-ből vette kölcsön. Eric von Stroheim-et, akit szintén kigolyóztak a stúdiókból, a forgatókönyv megírásánál említik, bár nyílvánvalóan több köze volt a filmhez ennél.
Tod Browning három évvel később, 1939-ben kapta utolsó filmes lehetőségét a Miracles for Sale-ben. Ironikus, de ez a film emlékeztet leginkább az MGM csiszolt filmjeire. Ekkor Tod bejelentette visszavonulását.
Ha valamit befejezek, akkor vége. Mostmár nem mennék át az utcán, hogy megnézek egy filmet
Ennek ellenére még csinált néhány forgatókönyvet az MGM számára, de aztán 1942-ben Malibura költözött és soha nem adott egyetlen alaposabb interjút sem. Röviddel felesége 1944-es halála után a Variety magazin tévesen az ő halálát közölte, ám annak ellenére, hogy nagyon is élt, igen kevesen láthatták őt. Maureen O'Sullivan, aki a The Devil Doll-ban szerepelt, nem messze lakott Browning Malibu-i otthonától, de állítása szerint egyetlen egyszer sem látt őt. Az '50-es évek végére torokrákos lett és alávetette magát egy operációnak is. Amikor bátyja, Avery 1959-ben meghalt Louisville-ben, Tod egy külön helyiségben hallgatta végig a ceremóniát és nem engedte egyetlen hozzátartozójának sem, hogy lássák a műtétje után.
Ahogy a Dracula és a Frankenstein újabb és újabb közönséget szerzett magának a televízión keresztül, állítólag Tod is beszezett magának egyet és a reggeli órákig nézte élete korábbi sikereinek felvillanásait.
1962 október 6-án barátai holtan találtak rá a fürdőszobája padlóján. A sors fintoraként egy évvel azelőtt halt meg, hogy a Velencei Film Fesztiválon újra vetítették volna a Freaks-t (ami új lendületet adott az embereknek mind a film szeretete, mind az alkotó újra felfedezése felé) Testét a Los Angeles-i Angelus-Rosedale temetőben helyezték nyugalomra.
Tod Browning specialitása az volt, hogy összekeverte a normálisat és a perverzet. Akár normális embereket helyezzen groteszk helyzetekbe, akár bizarr embereket normális szituációkba. A horror legenigmatikusabb és legtermékenyebb alakja eleget bizonyított akkor és teszi most, kielégítve a horrorrajongók leg éhesebbeit is.
A cikk hivatkozásai:
[1] A pontos cím: 1433, West Jefferson Street, Louisiana, Kentucky
[2] Elmer Booth volt a főszereplője az 1912-es The Musketeers of Pig Alley-nek, amit a filmtörténet legelső gengszerfilmjeként tartanak számon. Halála után a Los Angeles-i Inglewood Park Cemetery-ben helyezték örök nyugalomra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése