Bio: Carolnie Munro

Posted by Satanizmo | Posted in , , , | Posted on 6:51

Caroline Munro 1950 jaunár 16-án született. Brit színésznő és modell, akit leginkább a '70-es és '80-as évek science fiction és akció filmjeiből ismerhetünk. Munro állítása szerint karrierje 1966-ban kezdődött el, amikor anyja és fotográfus barátja elküldött néhány fotót a brit The Evening News nevű lap 'Face of the Year' versenyére.

Művészetet akartam csinálni. A művészet volt a szerelmem. Egy művészeti iskolába mentem Brighton-ba, de nem igazán voltam jó. Nem tudtam mit csináljak. Az egyetemen volt egy barátom, aki fotográfiát tanult és szüksége volt valakire, akit fotózhat, így felkért engem. Nem tudatta velem, hogy a képeket elküldte egy nagy london-i hírlapnak. A híres divatfotós, David Bailey, egy fotópályázatot hirdetett és az én képem nyert.

Ez vezette el a modell pályára, első munkáját a Vogue Magazine-nak csinálta 17 évesen. Londonba költözött, hogy tovább folytathassa modell karrierjét, a divat és TV reklámok legnagyobb címlap lánya amíg ott tartózkodott. Kisebb dekoratív szerepekben tűnt fel olyan filmekben, mint a Casino Royale (1967) és a Where's Jack? (1969). Aztán a Paramount csinált vele egy próba felvételt, egy éves szerződést kapott és eljátszhatta Richard Widmark lányának szerepét a A Talent for Loving (1969) c. western-vígjátékban.

1969 igen jó évnek bizonyult Munro számára, mert ekkor kezdődött meg a sok hasznot hajtó 10 éves kapcsolata a Lamb's Navy Rum-al. Képei országszerte jelentek meg mindenfelé és ez végül elvezetett a nagy áttöréshez.

1971-ben Vincent Price oldalán tűnik fel a The Abominable Dr. Phibes-ban, az elhunyt Mrs. Victoria Regina Phibes-t játsza:

A legnehezebb jelenetek egyike az volt, amikor Vincet-el a koporsóban fekszünk-árulja el. Tudják, allergiás vagyok a tollakra és abban a jelenetben egy csodás kis neglizsé volt rajtam...de az tele volt tollakkal! Igen nagy akaraterőre volt szükségem, hogy el ne tüsszentsem magam. Máskor egyszerűen eltüsszentettem volna magam, de ez a jelenet újraforgatását eredményezte volna.

A szerepet megismételte a folytatásban, a Dr. Phibes Rises Again-ben, 1972-ben.

A Hammer Films főnöke Sir James Carreras szintén egy Lamb’s Navy Rum poszteren vette észre Munro-t. Megkérte jobbkezét, James Liggett-et, hogy keresse meg neki és csináljanak egy próbafelvételt. Azonnal aláírattak vele egy egyéves szerződést. Első filmje a Hammer számára fordulópontnak bizonyult a karrierjében. A Dracula AD 1972 forgatása közben döntött úgy, hogy teljes színésznő lesz. Egészen addig modellnek tartotta magát, aki néhány filmszerepben is feltűnik.

Munro teljesítette szerződését a Hammer-el a Captain Kronos - Vampire Hunter c. filmmel 1974-ben. A Brian Clemens rendezte filmben egy mezítelen lábú cigány lányt alakít, Carla-t. Clemens egy Paramount Pictures DVD kommentárban kifejtette, hogy ő inkább egy Raquel Welch típusú, vöröshajú, tüzes szerepet álmodott meg. A Hammer Munro mellett döntött...

Állítólag Monro volt az egyetlen, akivel a Hammer Films hosszú távú szerződést kötött. Később visszamondta a Dr. Jekyll and Sister Hyde, Frankenstein and the Monster from Hell, és az el nem készült Vampirella női szerepeit, mert meztelenül kellett volna szerepelnie.

Brian Clemens segített neki megkapni a legemlékezetesebb szerepet, Margiana-ét, a rabszolga lányét a The Golden Voyage of Sinbad-ban (1974). Ebben az időben olyan filmekben tűnt még fel, mint az I Don't Want to Be Born (1975-ben Joan Collins-al) és az At the Earth's Core (1976-ban Peter Cushing-al és Doug McClure-al.

1977-ben visszautasította Ursa szerepét a Superman-ben, hogy leghíresebb filmszerepét eljátszhassa. Ez volt Naomi szerepe, a balsorsú helikopter pilótáé a The Spy Who Loved Me c. Bond filmben. A franchise egyik emlékezetesebb autós üldözés jelentében csábosan pillant Bondra, miközben egy helikopterről próbálja levadászni. Naomi szerepében ő volt a legelső nő, akit tagadhatatlanul maga James Bond öl meg. Cubby Broccoli arra sürgette Munro-t, hogy utazzon Amerikába még jövedelmezőbb szerepekért, de ő inkább a családja közelében maradt.

Munro folytatta munkáját, számos brit és európai horror illetve sci-fi filmben játszott a '70-es és '80-as évek alatt. A legemlékezetesebb filmje ebből az időszakból kétségtelenül az 1979-es Starcrash (David Hasselhoff-al, Christopher Plummer-el és Marjoe Gortner-el)

Munro karrierje szépen folytatódott a '80-as években is. Első filmjét amerikai földön 1980-ban, William Lustig produkciójában a Maniac-ban játszotta. Ezt követte az alacsony költségvetésü The Last Horror Film (1982), melybe újra együtt szerepelt Maniac-os partnerével Joe Spinell-el. A Don't Open 'Til Christmas-ben cameozott, mint énekes 1984-ben, de további kis szerepekben is feltűnt a Slaughter High-ban (1986), Paul Naschy Howl of the Devil-jében (1987), és még Jess Franco Faceless-ében is (1988). A Starcrash rendezőjébel, Luigi Cozzi-val újra együtt dolgozott a Il Gatto nero-ban, 1989-ben (nem összetévesztendő az 1981-es Lucio Fulci féle giallo-val) Ez volt Munro utolsó nagyobb filmszerepe.

A '80-as években zenei pályára 'tévedt'. 1984-ben szerződött Gary Numan kiadójával a Numa Records-al és kiadta a "Pump Me Up" című pop slágert. A single nem igazán fogyott. 1984 és 1987 között Munro hostessként dolgozott a Yorkshire Television kvízműsorában, a 3-2-1-ben. Bár nem meztelenkedett, népszerű pin-up lány is volt. A '80-as éveke elején feltűnt Adam Ant és Meat Loaf néhány zenei klipjében.

A '90-es évektől Munro már inkább a családjára és lányaira (Georgina és Iona) koncentrált. Néhány filmben, kicsiny cameo szerepekben tűnt csak fel (Night Owl (1993), To Die For (1994), Domestic Strangers (1996). Interjút adott Ted Newsom 100 Years of Horror című dokumentum film sorozatában és egy Hammer Films tribute-ban, a Flesh and Blood - The Hammer Heritage of Horror-ban.


A bio a WIKI szócikke alapján készült

------

És végül egy kis képgaléria:

Stella Starr (Star Crash, 1979)


Kis szerepben a Don't Open Till Christmas-ben (1985)


2002 Decemberében a Wembley-ben néhány Birodalmi Rohamosztagossal


Caroline Munro és Cristopher Lee (Dracula A.D. 1972)


Caroline Munro, Roger Moore és Barbara Bach


Comments (0)

Megjegyzés küldése