Lon Chaney: A Thousand Faces (2000)

Kicsit olyan érzésem volt a dokumentumfilm nézése közben, mintha mindenki csípni akart volna egy csipetet Chaney hírnevéből. Már az elején megtudtam, hogy Hugh M. Heffner, mint 'executive producer' szerepel a stáblistán. Engem taszít az az ember, de ez legyen mindegy, itt most a filmről lesz szó. Kenneth Branagh a narrátor, de mellette felvonultat jó pár más illusztris személyiséget is, jól utána jártak mindennek és próbáltak nem légből kapott adatokat közölni.
Megszólalnak régi barátok, rokonok és kollégák, mint pl. Orson Welles, Loretta Young, Forrest J. Ackerman, Lon Chaney Jr., Sara Karloff és Ray Bradbury (hogy csak a legfontosabbakat említsem) Mivel Chaney több, mint száz filmben szerepelt, így nehéz lett volna mindet megemlíteni, de azért szép számmal vonultatják fel a filmjeit. Én személy szerint hiányoltam a The Blackbird-et, de ezen kívűl sorra vették a filmjeit: The Unholy Three, Thunder, Mr. Wu, The Hunchback of Notre Dame, The Unknown, The Shock, Laugh Clown Laugh, The Big City, He Ho Gets Slapped, The Phantom of the Opera, London After Midnight, Tell it to the Marines. Ez utóbbiról azt is megtudhattam, hogy Chaney volt az első filmszínész Amerika filmtörténelmében, akit a Tengerészgyalogság tiszteletbéli tagjává választott, mert annyira lenyűgözte az alakítás még magukat a tengerészgyalogosokat is! Annak meg kifejezetten örültem, hogy a legismertebb, leghíresebb filmjein kívűl vol szó igen régi, méltatlanul elfeledett Chaney munkákról is (The Crimson Car, The Trap)
Számomra két nagyon nagy húzása volt a filmnek: az egyik, hogy életemben először hallhattam Lon Chaney hangját, a másik pedig, hogy archiv fotókon megmutatták a temetését. Köztudottan a The Unholy Three c. filmjének a remake-je az egyetlen 'talkie' mozi amit készített (és hat héttel a bemutató után meghalt) Ebben a filmben végre mindenki hallhatta a hangját! Az emberek özönlöttek a mozikba, mert mindenki szerette volna kivenni a részét ebből a filmtörténeti pillanatból, nem beszélve arról, hogy Chaney négy hangon szólalt meg a filmben és nem használt 'dublőrt' a különböző hangokhoz.
De persze ezek mellett is jó a film, sok kis anekdota a színészről. Megmutatják benne többek között azt a legendás táskát, ami Chaney makeup készletét őrzi még a mai napig is. Beszélnek első feleségéről (Frances Chaney, tőle van egyetlen fia), a válásukról és arról a különös öngyilkossági kísérletről, amibe a válás súlya mellett a kor szenzációhajhász újságírói űzték bele a lányt. Megtudhatjuk melyik volt személyes kedvence saját filmjei közül, hogyan született meg egyetlen fia (aki szintén színészi pályát futott be ugyebár) és azt hogy valamilyen különös oknál fogva a mai napig jelöletlen sírban fekszik.
Szerintem nagyon dicséretes, hogy van még aki foglalkozik a színészóriással ennyi évvel a halála után is, hiszen ő volt Hollywood és Amerika első igazi sztárja, az ezerarcú ember. tudom, hogy elfogult vagyok vele és a témával kapcsolatban, de szeretnék sokkal több olyan dokumentumot látni, mint a Turner Classic Movies (TCM) kis remekműve.


Megjegyzések