Egy képzeletbeli klasszikus
PatrickxMcGilligan
A Metropolis eredeti változata mindössze három hónapig létezett.
Az 1927 januárjára elkészült Metropolis a klasszikus némafilmek, sõt a sci-fi és más mûfajok történetében is mérföldkõvé vált, noha a film eredeti kópiája csak 1927 áprilisáig létezett. A fennmaradt változatok többé-kevésbé a rendezõ, Fritz Lang alkotását juttatják el a közönséghez, ám valójában egyikük sem azonos azzal.
Az eredeti filmtekercs hossza 4189 méter, a vetítési idõ 153 perc volt, ezért az amerikai forgalmazást vállaló Paramount a rövidítés mellett döntött. Channing Pollock nem kímélte a nyersanyagot: megváltoztatta a szereplõk nevét, a számos vágás pedig még a Fredersen és Rotwang konfliktusára utaló jelenetet is eltüntette a történetbõl. Az érthetõség kedvéért szükségessé vált a megmaradt anyag átszerkesztése és a feliratozás gyökeres átalakítása. A végeredmény egy 3100 méteres kópia lett, és Pollock maga sem tagadta, hogy saját értelmezése szerint alkotta újjá az eredeti változatot. Az UFA vezetõi szintén túl hosszúnak találhatták a filmet, mert a német mozikban már 1927 nyarától egy vágott, az amerikait utánzó verziót vetítettek.
Az UFA saját adatai szerint az alkotók az összes felvett nyersanyagnak csak igen csekély hányadát, mintegy 148-ad részét tartották méltónak arra, hogy a végleges változatba bekerüljön. Ez alátámasztja a legendát, mely szerint Lang mind munkatársainak energiáival, mind a filmszalaggal módfelett pazarlóan bánt. Tény, hogy a Metropolis fõszerepeit két kevéssé tapasztalt színész, Gustav Fröhlich és Brigitte Helm játszotta, és Lang, afféle jó mesteremberként, minden jelenetbõl legalább három jó felvételt akart.
A fentebb említett 148:1 arányt módosítja, hogy három külön negatív készült a német közönség, a többi európai ország, és az amerikai piac számára. Ez természetes volt akkoriban, hiszen az adott technikai viszonyok mellett csak így lehetett megfelelõ minõségû kópiákat széles körben terjeszteni. Az eltérõ kameraállások miatt az egyes változatok bizonyos különbségeket mutatnak, ezért a nagyszámú verzióból kompilált végtermék olyan film lesz, amely valójában soha nem létezett.
Az eredeti negatívok sorsáról igen keveset tudunk. 1934-ben az UFA archívumában létezett egy 2589 méteres filmszalag, ami nem volt azonos a õsváltozattal, legfeljebb a második német verzió feliratok nélküli - ma Wiesbadenben õrzött - kópiájával.
Az UFÁ-tól 1936-ban a Museum of Modern Art (MoMA) is vásárolt egy másolatot, amely mára 2532 méternyire rövidült. Egy további (feliratokkal együtt) 2337 méternyi szalag nagyjából megegyezik a Paramount-Metropolis rövidített verziójával. A hajdani szovjet blokkból elõkerült egy 1952 méteres - a Paramount által egykor eltávolított vagy rövidített részeket tartalmazó - kópia; ám sajnos ez sem teszi lehetõvé a premierváltozat helyreállítását, legfeljebb a felirat-variánsok számát növeli.
A második német változatról készülnie kellett még egy negatívnak, amely alapjául szolgált az Európában vetített Metropolisoknak. Ennek sorsa mindmáig ismeretlen, nem úgy a róla készült másolatoké. A 2603 méteres brit verzió tartalmaz olyan részeket is, amelyek hiányoznak a német és amerikai változatból, igaz, más jelenetek rövidítve láthatók benne, feliratai pedig némiképp eltérnek a Channing Pollock-féle Metropoliséitól. Ugyanez a helyzet az ausztráliai (végig színezett!) kópiával. Másutt részben színezett másolatok maradtak fenn: Milánóban õriznek három szalagot, amelyek feliratozásukban is különböznek a németországitól.
A ma ismert (olykor karikatúraszerû) Metropolis-variánsok az említettek felhasználásával készültek. A történet magját jelentõ részek alighanem végleg elvesztek, ami persze nem akadályozta meg az archívumokat, hogy igyekezzenek az eredetit megközelítõ filmet elõállítani. Jól példázza ezt az 1937-es MoMA-Metropolis, amelynek másolatait 1938-tól Európában is vetítették.
Késõbb a német, illetve Paramount-változat alapján szovjet-cseh együttmûködéssel is született egy kópia, a hetvenes évek elején pedig Eckart Jahnke elkészítette az addigi legteljesebb verziót. Ez utóbbi hiányosságait fõként az magyarázza, hogy a forgatókönyv és a cenzori dokumentáció nem állott Jahnke rendelkezésre, és nem vették figyelembe a partitúrákat sem. Jahnke - tévesen - a Channing-féle szöveget hitte eredetinek, szemben a MoMA-változat felirataival. A film maga viszont döntõen nem a legjobb minõségû Paramount-kópia, hanem a MoMa-variáns alapján készült, ugyanis Lang lesújtóan vélekedett arról, ahogyan alkotásával az amerikaiak bántak. Õ egyébként teljesnek mondta a második német verziót, amely egyrészt jóval rövidebb volt az eredetinél, másrészt nagyjából megegyezett az általa durván megcsonkítottnak tartott Paramunt-Metropolisszal. Nem kizárható tehát, hogy e változat készítésében Lang szintén részt vett.
Enno Patalas 1987-ben már támaszkodhatott a forgatókönyvre, a cenzori feljegyzésekre és a partitúrákra is. A Münchenben végzett munka alapjául az 1937-es MoMA-variáns negatívja szolgált, a hiányzó részeket pedig más kópiákból igyekeztek pótolni. A végeredmény a második német verziónál kissé rövidebb szalag lett. 1998 óta e müncheni minta szerint folyik a legújabb restauráció, bár a jobb képminõség érdekében az alkotók fõként a Paramount-szalagot használják. Persze ezúttal sem az eredeti Metropolis születik újjá, a modern technika révén remélhetõleg mégis minden eddiginél teljesebb film készül.Metropolis
Friedrich-Wilhelm-Murnau-Stiftung-Transit Film GmbH, 2001
Tomori Gábor fordítása
- Az eredeti cikket ITT találtam!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése