Superman 70 éve

Posted by Satanizmo | Posted in , , , | Posted on 9:45



Superman egy kitalált szereplő, szuperhős a DC Comics képregényeiben. A kitalált szereplőt a kanadai rajzoló, Joe Shuster és az amerikai író, Jerry Siegler alkotta meg 1932-ban és adta el az akkor még Detective Comics néven létező DC Comicsnak. Első megjelenése az Action Comics első számában volt, 1938 júniusában. Superman a DC Comics és a képregényipar egyik legsikeresebb és legnépszerűbb kitalált szereplője lett, mely megalapozta a ma is ismert amerikai szuperhős képregények műfaját. Hatása nemcsak a képregényekre, de a popkultúra más területeire is nagy befolyást gyakorolt.

Superman Kal-El néven látta meg a napvilágot Földtől távoli Krypton nevű bolygón. Világa azonban haldoklott, ezért apja az újszülött Kal-Elt egy űrhajóval kilőtte a világűrbe éppen azelőtt, hogy a Krypton felrobbant. A mentőhajó végül a Földön, Kansasban zuhant le, ahol egy farmer házaspár vette gondozásba a kis földönkívüli jövevényt és mint saját gyermeküket nevelték fel. Évekkel később a Földön Clark Kent néven felcseperedett fiúcska emberfeletti képességei révén, mint Superman az igazság és az emberiség védelmezőjévé vált.





Superman alkotóinak Joe Shusternek és Jerry Siegelnek hosszú utat kellett bejárniuk, amíg kitalált karakterüket megalkották és híressé tették. Siegel és Shuster először egy kopasz, telepatikus képességekkel megáldott világhódító bűnözőt alkotott meg, aki a Science Fiction #3-ban jelent meg először a "The reign of the Superman" c. sztoriban, melyet Siegel adott ki 1933-ban.


Siegel még ugyanebben az évben újraértelmezte figuráját, mint hős, aki igen kevés hasonlóságot tanúsított korábbi névrokonával. Ezután elkezdte hat évig tartó keresését, hogy kiadót találjon. Superman nevű hősüket beajánlották a Consolidated Books-hoz publikáltatni, akik - annak ellenére, hogy írtak vissza nekik egy bátorító levelet válaszként - kiadni soha nem adták a történetüket. Shuster ezt annyira szívére vette, hogy dühében elégette a képregényét, egyedül a borítója úszta meg, amit Siegel mentett ki a tűzből.

1934-re újból felújították a karaktert, még hősiesebb jellemet kapott, olyan mitológiai hősök után mintázva, mint Hercules, vagy Sámson, aki az igazság érdekében és a zsarnokság ellen harcol. A hős Superman számos korábbi "ponyvaakcióhős" tulajdonságát és jellegzetességét megkapta, így a "Man of Steel" - Acélember jelző is valójában a Doc Savage, Man of Bronze (Bronzember) elnevezésen alapszik, akinek sok más elemét is felhasználta a szerzőpáros (Például A Fortress of Solitude is elvileg Doc Savage nevéhez fűződik). Edgar Rice Burroghs népszerű figurája, John Carter pedig Superman-éhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezett. Ő is hatalmas távolságokra volt képes ugrani, hiszen a Marsnak - lévén kisebb, mint a Föld - más a gravitációja is továbbá emberfeletti erővel bírt. Ebben a fázisban kapta meg Superman jellegzetes kosztümét is, amit úgy terveztek hogy "olyan ruha, melynek egy nagy S van a mellkasán és olyan színpompás, megkülönböztető jellegű, amilyen csak lehet". A kosztümöt részben a ponyvairodalmakban bemutatott űrbeli szereplők szerelése és részben a tradicionális cirkuszi erőművészek jellegzetes ruhája alapján készült. A köpenyről azt mondták, azért kellett, hogy ne legyen a hősnek viktoriánius jellege, Gary Engle úgy jellemezte, hogy "példátlan a populáris kultúrában". A nadrág felett hordott alsónadrág megannyi jövőbeli szuperhős szerelésére volt jellemző akkoriban. Ez volt Superman harmadik verziója, aki rendkívüli fizikai képességeket kapott, ami éles ellentétben állt a bűnőzőnek tervezett első Superman mentális adottságaival.

Annak ellenére, hogy akkorra már jelentős mennyiségben szállították az újságuk anyagait a kiadóknak, különösen a Malcolm-Wheeler-Nicholson National Allied Publishing nyomdába, úgy gondolták történetüket képregénycsík formátumban jelentetik meg, nem pedig hosszú terjedelmű képregény formájában, amilyenre eredetileg tervezték. Bemutatták mind Max Gaines-nek, aki elutasította őket, mind pedig a United Features Syndicate-nek, akik kezdetben valóban lelkesek voltak, később azonban ők is visszakoztak, ahogy azt egy 1937. február 18-án címzett levél is tanúsítja. Később azonban (Les Daniels megfogalmazásában) "az események hihetetlen módon kitekert fordulataként" Max Gaines felmondott a Wheeler-Nicholson nyomda fő attrakciójának készülő Action Comics-nál. Vin Sullivan az új kiadvány szerkesztője írt a szerzőpárosnak, a képregényüket kérve tőlük, amit sürgősen hosszabb képregényformátumba kellett önteniük, ami nyolc panelt jelent oldalanként. Ők elutasították ezt, hogy véghezvigyék másik ötletüket, hogy oldalelrendezéssel (akkortájt egyedi képregényrajzolói technikával) készíthessék el, amit Siegel az Action Comics #1 borítóján levő képpel azonosított.

1939-ben útjára indították a Superman nevével jelzett sorozatot is. Az első számok főleg az Action Comics történeteinek újranyomásai voltak, ennek ellenére hatalmas sikereket ért el. Akkoriban Siegel és Shuster készített el minden kiadott részt. Siegel írta őket, míg Shuster illusztrálta, akiben mély benyomást keltett Roy Crane comic strip rajzoló munkássága. "Shuster készítette a legtökéletesebb old-style stílusú képregényrajzokat, a munkája egyenes volt, ugyanekkor nyers és erőteljes, könnyű olvasni, akárcsak egy diagrammot" (Feiffer, The Great Comic Book Heroes 1965).

Később azonban Shuster-nek erősen romlani kezdett a látása, de ahogy figurájuk egyre nagyobb népszerűségre tett szert, egyre több történetre volt igény, ez nagy megterhelést jelentett számára. Ezért kellett megalakítani egy stúdiót, ahol Shuster csak rajzolói asszisztensként dolgozott, bár ahhoz ragaszkodott hogy a stúdióban elkészült minden egyes Superman arcát ő rajzolhassa. A stúdión kívül Jack Burnley kezdte borítókkal és történetekkel ellátni őket 1940-től. Wayne Boring, aki elvileg alkalmazott volt a stúdióban, elkezdett a DC-nek dolgozni saját szakállára, azzal hogy oldalakat gyártott mind az Action Comics, mind a Superman képregényekhez.

Ezzel az írói feladatok megoszlottak. 1939 végétől, egy új szerkesztői gárda felügyelte a hős kalandjait, Whitney Ellsworth, Mort Weisinger, Jack Schiff személyében. Az új gárda hozta magával Edmond Hamiltont, Manly Wade Wellmant és Alfred Bestlert, a megalapozott háttérrel rendelkező Sci-fi írókat. 1943 után Don Cameron és Alvin Schwartz csatlakoztak az írókhoz, ahol Schwartz Wayne Boring-gal társult hogy együtt dolgozzanak az 1939-ben Siegel és Shuster által elindított Superman képregényen.

Siegel és Shuster eladták teremtményük jogait kerek 130 dollárért és szerződést kötöttek, miszerint ők látják majd el kiadót Superman anyagokkal. A Saturday Evening Post 1941-ben megírta, hogy a párosnak mindössze a Detective Comics-ból befolyó összeg egy töredékét fizették ki. Siegel és Shuster újra tárgyalásba fogott a kiadóval, ennek ellenére később (1947-ben) Siegel beperelte őket Superboy jogai miatt, amit az engedélyük nélkül adott ki a kiadó. A Detective Comics azon nyomban kirúgta őket és elvette a részesedésüket a történetektől. Ennek a háborúskodásnak 1948-ban lett vége, mikor a kiadó végre megfizette őket Superboy jogaiért, miután megnyerték az ügyet a bíróságon, de arra nem voltak hajlandóak, hogy újra alkalmazásba vegyék a párost.


Happy Birthday!!!


Linkek:

Comments (0)

Megjegyzés küldése