Bio: Peter Lorre (1904-1964)

Peter Lorre 1904 június 26-án született eredetileg Löwenstein László néven, az akkori Magyar Királyság területén (mely akkor még az Osztrák-Magyar Monarchia része volt) fekvő Rózshegyen (német nevén Rosenberg, ma szlovák területen található Ružomberok néven) Lorre zsidó családban látta meg a napvilágot. Szülei Alois és Elvira voltak. Gyermekkorában családja Bécsbe költözött, ahol Lorre iskolai tanulmányait elkezdte. Fiatal évei alatt Sigmund Freud. tanítványa is volt. A színészkedéssel még Bécsben kezdett el foglalkozni 17 évesen, ahol is Richard Teschner-el dolgozott. Ezután Breslau-ba, majd Zürich-be költözött. Az 1920-as évek végén a 1.65 centi magas színész Berlinbe ment, ahol a német drámaíróval, Bertolt Brecht-el dolgozott (legemlékezetesebb munkájuk a Mann ist Mann) . Szintén feltűnt, mint Dr. Nakamura-ként a Happy End című hírhedt musical-ban (Brecht és Kurt Weill zeneszerző közös alkotása), partnerei pedig olyan impozáns művészek voltak, mint pl. Brecht' felesége Helene Weigel, Carola Neher, Oskar Homolka és Kurt Gerron. A németül beszélő színész Fritz Lang 1931-es filmjével, az M-el lett ismert, amelyben egy gyermekgyilkost alakít.

Amikor a nácik jutottak hatalomra Németországban 1933-ban, Peter Lorre előbb Párizsba menekült, aztán pedig Londonba, ahol felfigyelt rá Ivor Mantagu, Alfred Hitchcock producere. Ő emlékeztette a rendezőt Lorre' teljesítményére az M-ben. Az Ember aki túl sokat tudott (The Man Who Knew Too Much, 1934) c. Hitchcock filmben Lorre csak azért került a gyilkos szerepébe, mert erős akcentusa volt, így az angol nyelvű szövegeket fonetikusan tanulta be (ugye mindenki emlékszik még Lugosira, aki szintén így tanulta be a Dracula szövegét)

Ezután Lorre Hollywood-ba ment, ahol gonosz és fortélyos külföldi szerepekre specializálódott. A Mad Love-al kezdett (1935), melyet Karl Freund rendezett. Szerepelt a Mr. Moto sorozatban, ami sok párhuzamot mutat a Charlie Chan szériával. Ezeket a filmeket nem igazán élvezte, még a vállát is kificamította egy jelenetben a Mr. Moto Takes a Vacation-ban, de a forgalmazó stúdiónak jó hasznot hoztak és emelték Lorre hírnevét. 1939-ban Peter Lorre-t beválaszották a Son of Frankenstein-ba Basil Rathbone oldalára, de betegségre hivatkozva lemondta a szerepet.

1940-ben Lugosi és Karloff oldalán tűnt fel Kay Kyser mozijában a You'll Find Out-ban. Lorre élvezte a népszerűséget. Joel Cairo szerepét játszotta a Máltai sólyomban (The Maltese Falcon, 1941) és Ugarte karakterét formálta a Casablanca című örök klasszikusban (1942)

Dr. Einstein szerepében (Arsenic and Old Lace) bizonyította, hogy a humorhoz is ért. 1946-ban Sydney Greenstreet és Geraldine Fitzgerald partnereként a Three Strangers-ben játszott (három ember története, akik egyetlen nyertes lottószelvényen osztoznak)

1941-ben Amerikai állampolgár lesz.

A II. Világháború után Lorre színészi karrierje Hollywood-ban visszahanyatlott, ezért inkább rádiós és színpadi munkákat vállalt. Németországban társszerzője, rendezője és főszereplője volt a Der Verlorene (The Lost One, 1951) című művészfilmnek (ez egy film noir, amit igen erős kritikával fogadtak) Ezután visszatért az Államokba, ahol többségében televíziós filmekben és játék filmekben tűnt fel, gyakran saját gonosz szerepeit karikírozva. 1954-ben ő játszotta a legelső James Bond ellenfél szerepét, amikor megszemélyesítette Le Chiffre figuráját a Casino Royale korai televíziós változatában (Barry Nelson volt James Bond) Szintén '54-ben Kirk Douglas és James Mason oldalán szerepel a 20,000 Leagues under the Sea-ben. A '60-as évek elején Roger Corman-al dolgozott néhány kis költségvetésű, nevettető és igen népszerű filmen.

1956-ban Peter Lorre és Vincent Price mindketten ott voltak Lugosi Béla temetésén. Innen ered az a legendás anekdota, miszerint Lorre (mikor megpillantotta az öreg vámpírt híres köpenyében felravatalozva) megkérdezte Price-t, hogy "Nem gondolod, hogy karót kéne vernünk a szívébe pusztán óvatosságból?"

Életében háromszor nősült. Első felesége Celia Lovsky (1934 – 13 March 1945, elváltak), második Kaaren Verne (25 May 1945 – 1950, elváltak) és a harmadik Annemarie Brenning (21 July 1953 – 23 March 1964, haláláig). Utolsó feleségétől született egyetlen gyermeke 1953-ban Catharine (ő 1985 május 7-én halt meg) Érdekességként még hozzáteszem, hogy éppen Lorre halálának napjára volt kitűzve egy válóperes meghalgatás, utolsó feleségével is válóban volt.

1963-ban egy Eugene Weingand nevű művész, aki árnyalatnyit hasonlított rá, a nevét Peter Lorie-ra akarta változtatni, hogy így húzzon hasznot belőle, de a kérelmét elutasították. Ennek ellenére Peter Lorre halála után ez az 'úriember' magát az ő fiának tüntette fel.

Lorre epehólyag problémákkal küzdött éveken át, ezért az orvosok morfiumot írtak fel neki. Így aztán megrekedt a folyamatos fájások és a morfium függés között. Ezen a dolgon azonban még a Moto filmek idején túljutott, azonban soha nem szabadult meg teljesen a függőségétől. Ez, túlsúlya és karrierje csalódásai jellemezték utolsó éveit. 1964 március 23-án halt meg, 59 évesen egy szélütést követően. Testét elhamvasztották és porait sok más hírességgel együtt a Hollywood Forever Cemetery-ben, Hollywood-ban helyezték nyugalomra. Gyászbeszédét Vincent Price olvasta fel a temetésen. A hollywood-i Walk of Fame-en saját csillaga van (6619 Hollywood Boulevard)

Még egy kis érdekesség: Lorre lánya, Catharine 1977-ben kis híjján áldozatává vált a Hillside Stranglers nevű sorozatgyilkos bandának. Kenneth Bianchi és Angelo Buono rendőröknek öltözve megállítottak a kocsiját, de miután kiderült, hogy ő Peter Lorre lánya elengedték. Természetesen az M-ben alakított sorozatgyilkos szerep miatt. Catharine csak akkor tudta meg kik is voltak valójában egykori megállítói, amikor később a bandát elfogták.


Megjegyzések