Nagy várakozásokkal ültem le a képernyő elé, mert ismét egy Lon Chaney mű került a kezeimbe. Kétszer kezdtem bele, úgy hogy elaludtam rajta, de most sikerült megnéznem. Végül is a film kissé elmaradt a várakozásaimtól, de ennek kifejezetten nem Lon Chaney az oka. Nem lehet mindig Tod Browning-al forgatni...sajnos. Ezt a filmet Victor Sjöström (alias Victor Seastrom), svéd származású rendező készítette Leonid Andreyev 1921-es könyvéből. És -bár én vitatom az eredményeit- a maga korában hangos sikert aratott mind a kritikusok, mind a publikum köreiben. A filmet forgalmazó MGM (Metro-Goldwyn-Mayer) filmstúdiónak ez volt a legelső saját készítésű filmje és ez a film segítette hozzá első átütő sikeréhez, ugyanis a film első körben 881.000 dollárt hozott a konyhára. Kis apróságként említem, hogy szintén ez volt az első film, amelyben az MGM logójában az ordító oroszlán szerepelt!
No, ezek után lássuk a filmet! A film mottója: az nevet, aki utoljára nevet. Paul Beaumont (Lon Chaney) egy tehettséges, de igen szegény tudós, aki feleségével Maria-val (Ruth King) egy Regnard nevű bárónál (Marc McDermot) élnek, a báró a jótevőjük. Beamont kutatásai az ember eredetével foglalkoznak. A hosszas, kitartó munka meghozza a várt eredményt és ezt nyílvánosságra is hozzák egy tudományos gyűlésen. Csakhogy a báró az eredményeket a sajátjaként közli és amikor Beaumont ezt szóvá teszi megalázzák, kinevetik és még arcon is csapják. Szenvedési betetőzéseként még az is kiderül, hogy a báró és felesége összeszűrték a levet egymással...
Nem sokkal később egy cirkusz állít sátrat a városban és egy új műsorszámot ad elő. Ennek a produkciónak a főszereplője 'HE' a bohóc ... és a mellékszerepben még hatvan másik. A műsor lényegeként HE kiáll a színpadra és tesz pár kijelentést, melyekre mindig egy-egy hatalmas pofon a válasz. Azt hiszem ezeknek a képsoroknak erős szimbolikus jelentése van és jól is vannak megcsinálva. A publikumnak pedig tetszenek a látottak, sírva röhögnek. Végül a porond-mester jelképesen kitépi HE szívét és egy gödörbe temeti.
Később egy Count Mancini nevű olasz mutatványos érkezik a cirkuszba és meggyőzi az igazgatót, hogy alkalmazza lányát Consuelo-t (Norma Shearer). Az igazgató belemegy az alkuba és azt tervezi, hogy Bezano-val (John Gilbert) saját lovas sztárjával közös műsorban szerepelteti őket. Persze a két artista rögtön egymásba szeret, de esélyük sincs, mert Mancini-t megkörnyékezi a gonosz Regnard báró és pénzt ajánl neki, hogy a lányát neki adja feleségül. HE persze azonnal felismeri a bárót, az viszont nem lát a bohóc álarca mögé.
HE reménytelenül beleszeret Consuelo-ba, mert rabul ejti a lány szépsége és tisztasága (ez elég klisés) de amikor elmondja a lánynak mit érz iránta az azt hiszi, hogy csak viccel vele. HE azt is elárulja neki, hogy az apja eladta a bárónak pénzért és az esküvőt rögtön az esti fellépés után fogják megtartani. Miközben a lány és Bezano a porondon mutatják be számukat, a gonosz báró és Mancini poharazgatással múlatják az időt és ünneplik fortélyos tervüket. HE mindent megtesz, hogy idegesítse őket és tudtukra hozza, hogy minden részletét ismeri a tervüknek. (Ez a jelenetsor a film egyik csúcspontja, szépen van felépítve és jól fokozza az izgalmakat)
A katarzisban Regnard felismeri HE-t, Mancini pedig leszúrja. Amikor azonban el akarják hagyni a tett színhelyét az egyik ajtót zárva találják, a másik ajtó mögött pedig egy oroszlán vár rájuk. természetesen HE rendezte így el már jó előre. A bohóc haldoklik, de még végignézheti, azt ahogy az oroszlán végez mind a két férfival. Végül aztán megmenekül és ekkor megszólal a csengő, amelyik a porondra szólítja. HE még élete utolsó produkciójára felmegy a színpadra és belekezd számába, de egy idő után elesik és a többiek megdöbbenve tapasztalják, hogy haldoklik. Végül hősként hal meg...
Érdekességként hozzáteszem még, hogy Andreyev eredeti művében -amiről a film forgatókönyvét készítették, eredeti címén: Tot, kto poluchayet poshchechini- nem csak HE hal meg, hanem Consuelo is, miután egy üveg mérgezett borból iszik. Történelme folyamán az MGM mindig is ellenezte a boldogtalan befejezéseket, még a némafilmes korszakban is.
Szintén érdekesség, hogy Chaney egymaga kreálta meg saját makeup-ját a filmhez, de a szerepének minél valósághűbb alakításához mások segítségét kérte. George Davisand és Erik Stocklassa svéd művészek, valamint Ford Sterling és Clyde Cook híres hollywood-i bohócok a filmben is szerepelnek. Sőt, egyes állítások szerint maga Lugosi Béla is bohóc jelmezt öltött, bár a stáblistán nem említik meg a nevét.
Victor Sjöström rendező olyannyira el volt ragadtatva a főszereplő Lon Chaney játékától, hogy bármerre is járt, mindenfelé azt hangoztatta, hogy 'ő a legnagyszerűbb színész a mozivászon és a színpad történelmében'
Chaney-nek saját bevallása szerint ez volt a kedvenc filmszerepe (máshol viszont azt lvastam, hogy a Laugh Clown Laugh - ami szintén bohóc témájú filmje)
"In the grim comedy of life, it has been wisely said that the last laugh is the best..."
No, ezek után lássuk a filmet! A film mottója: az nevet, aki utoljára nevet. Paul Beaumont (Lon Chaney) egy tehettséges, de igen szegény tudós, aki feleségével Maria-val (Ruth King) egy Regnard nevű bárónál (Marc McDermot) élnek, a báró a jótevőjük. Beamont kutatásai az ember eredetével foglalkoznak. A hosszas, kitartó munka meghozza a várt eredményt és ezt nyílvánosságra is hozzák egy tudományos gyűlésen. Csakhogy a báró az eredményeket a sajátjaként közli és amikor Beaumont ezt szóvá teszi megalázzák, kinevetik és még arcon is csapják. Szenvedési betetőzéseként még az is kiderül, hogy a báró és felesége összeszűrték a levet egymással...
Nem sokkal később egy cirkusz állít sátrat a városban és egy új műsorszámot ad elő. Ennek a produkciónak a főszereplője 'HE' a bohóc ... és a mellékszerepben még hatvan másik. A műsor lényegeként HE kiáll a színpadra és tesz pár kijelentést, melyekre mindig egy-egy hatalmas pofon a válasz. Azt hiszem ezeknek a képsoroknak erős szimbolikus jelentése van és jól is vannak megcsinálva. A publikumnak pedig tetszenek a látottak, sírva röhögnek. Végül a porond-mester jelképesen kitépi HE szívét és egy gödörbe temeti.
Később egy Count Mancini nevű olasz mutatványos érkezik a cirkuszba és meggyőzi az igazgatót, hogy alkalmazza lányát Consuelo-t (Norma Shearer). Az igazgató belemegy az alkuba és azt tervezi, hogy Bezano-val (John Gilbert) saját lovas sztárjával közös műsorban szerepelteti őket. Persze a két artista rögtön egymásba szeret, de esélyük sincs, mert Mancini-t megkörnyékezi a gonosz Regnard báró és pénzt ajánl neki, hogy a lányát neki adja feleségül. HE persze azonnal felismeri a bárót, az viszont nem lát a bohóc álarca mögé.
HE reménytelenül beleszeret Consuelo-ba, mert rabul ejti a lány szépsége és tisztasága (ez elég klisés) de amikor elmondja a lánynak mit érz iránta az azt hiszi, hogy csak viccel vele. HE azt is elárulja neki, hogy az apja eladta a bárónak pénzért és az esküvőt rögtön az esti fellépés után fogják megtartani. Miközben a lány és Bezano a porondon mutatják be számukat, a gonosz báró és Mancini poharazgatással múlatják az időt és ünneplik fortélyos tervüket. HE mindent megtesz, hogy idegesítse őket és tudtukra hozza, hogy minden részletét ismeri a tervüknek. (Ez a jelenetsor a film egyik csúcspontja, szépen van felépítve és jól fokozza az izgalmakat)
A katarzisban Regnard felismeri HE-t, Mancini pedig leszúrja. Amikor azonban el akarják hagyni a tett színhelyét az egyik ajtót zárva találják, a másik ajtó mögött pedig egy oroszlán vár rájuk. természetesen HE rendezte így el már jó előre. A bohóc haldoklik, de még végignézheti, azt ahogy az oroszlán végez mind a két férfival. Végül aztán megmenekül és ekkor megszólal a csengő, amelyik a porondra szólítja. HE még élete utolsó produkciójára felmegy a színpadra és belekezd számába, de egy idő után elesik és a többiek megdöbbenve tapasztalják, hogy haldoklik. Végül hősként hal meg...------
Érdekességként hozzáteszem még, hogy Andreyev eredeti művében -amiről a film forgatókönyvét készítették, eredeti címén: Tot, kto poluchayet poshchechini- nem csak HE hal meg, hanem Consuelo is, miután egy üveg mérgezett borból iszik. Történelme folyamán az MGM mindig is ellenezte a boldogtalan befejezéseket, még a némafilmes korszakban is.Szintén érdekesség, hogy Chaney egymaga kreálta meg saját makeup-ját a filmhez, de a szerepének minél valósághűbb alakításához mások segítségét kérte. George Davisand és Erik Stocklassa svéd művészek, valamint Ford Sterling és Clyde Cook híres hollywood-i bohócok a filmben is szerepelnek. Sőt, egyes állítások szerint maga Lugosi Béla is bohóc jelmezt öltött, bár a stáblistán nem említik meg a nevét.
Victor Sjöström rendező olyannyira el volt ragadtatva a főszereplő Lon Chaney játékától, hogy bármerre is járt, mindenfelé azt hangoztatta, hogy 'ő a legnagyszerűbb színész a mozivászon és a színpad történelmében'
Chaney-nek saját bevallása szerint ez volt a kedvenc filmszerepe (máshol viszont azt lvastam, hogy a Laugh Clown Laugh - ami szintén bohóc témájú filmje)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése